Category:HU/680610 - Lecke BG 04.05 - Montreal

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtanát vezet) (prema-dhvani) (a bhakták hódolatukat ajánlanak)

bhagavān uvāca

bahūni me vyatītāni

janmāni tava cārjuna

tāny ahaṁ veda sarvāṇi

na tvaṁ vettha parantapa

(BG 4.5)

Kṛṣṇa elmagyarázza Arjunának a különbséget az élőlény és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között. Ebből nagyon világos, hogy „mindketten, mindketten sokszor, sokszor megjelentünk és eltávoztunk.” A „születés és halál” egy hétköznapi szó. Igazából „a megjelenés és az eltávozás” szavak (a helyesek). Akárcsak a nap esetében.

A nap lenyugszik és felkel. Ez a mi meglátásunk. A nap mindig jelen van, huszonnégy órán át, viszont korlátozott felfogásunk szerint, mivel nem látjuk... most éppen a naplemente ideje van. Naplemente után a világnak ezen a részén élő emberek nem látják a napot. Ez nem jelenti azt, hogy a nap nincs ott. A nap ott van, de a világnak ez a része nem láthatja, és erre mondjuk azt, hogy naplemente (lement a nap).

Ehhez hasonlóan, ha ez egy anyagi tárgy esetében lehetséges ... a nap nem más, mint egy anyagi tárgy, egy anyaghalmaz, nagyon hatalmas, túlnyomórészt tüzes. Ennyi az egész. Az anyagi világban minden az öt elemből épül fel: éterből, levegőből, tűzből, vízből és földből. Nos, egyes helyeken a föld az uralkodó, máshol a levegő az uralkodó, ismét máshol a tűz.

Számtalan bolygó (égitest) létezik, és a Nap az egyik. Szóval, ez is anyagi tárgy. Ha az anyagi tárgy számára lehetséges, hogy eltűnjön és megjelenjen korlátozott érzékszerveink elől, akkor mit mondhatnánk Istenről és a bhaktáiról? Szóval, Isten alatt nem azt értjük, hogy amennyiben nem látható a tökéletlen érzékeink számára, akkor Isten nem létezik. Ez ostobaság. Isten létezik. Viszont annak, akinek van szeme a látásához ... Milyen az a szem? Akárcsak egy kisgyerek esetében. Ha azt mondom a kisgyereknek: "A nap az égen van", erre a gyerek azt mondja: "Mutasd meg, hol van a nap." És ha valaki azt mondja: "Jól van, gyere, megmutatom neked a napot. Gyere fel a tetőre. Van egy zseblámpám..." Ahogyan éjszaka nem lehet megmutatni a napot, bár a gyerek ragaszkodik hozzá, hasonlóképpen az úgynevezett tudósok, akik azt állítják, hogy nincs Isten, pont olyanok, mint a gyerekek.

Meg kell értenetek. Akárcsak egy fejlett tudással rendelkező ember, ő is tudja, hogy a nap ott van. Bár én éjszaka nem látom, a nap mégis ott van. Ő meg van győződve erről. Hasonlóképpen, akik fejlettek a lelki tudományban, azok minden pillanatban láthatják Istent.

premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena

santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti

(Bs. 5.38)

És miről szól ez a tudományos? Ez nagyon egyszerű: prema. Ha szereted Istent, akkor jogosult vagy arra, hogy minden pillanatban lásd Istent. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena. Amikor valakinek a szemét az Istenszeretet írjával kenik be, azokkal a tiszta szemekkel... ahogy néha kenőcsöt használunk a szemünkre, hogy nagyon tisztán lássunk, hasonlóképpen ezek a szemek, ezek az anyagi szemek képtelenek látni Istent – ​​ezek a fülek képtelenek hallani Isten szent nevét – ez a nyelv képtelen Isten szent nevét énekelni.

Ehhez hasonlóan az összes érzékszerv anyagi. Szóval, felépítésükből kifolyóan képtelenek látni Istent, képtelenek hallani Istenről, nem énekelhetik Isten szent nevét. De lehetséges. A śāstra a következő útmutatást adja: sevonmukhe hi jihvādau (Brs. 1.2.234). Ha szolgálói megközelítésben vagy, akkor a nyelveddel kezdve... a jihvā, a jihvā nyelvet jelent. A jihvādau, a nyelvvel kezdődően. Isten megvalósítása a nyelveddel és a füleddel kezdődik. Énekeld a Hare Kṛṣṇát és halld a transzcendentális nevet, és fokozatosan meg fogod valósítani.

Pont úgy, mint ahogyan egy tapasztalt ember tudja, hogy a nap ott van az égen, bár láthatatlan. Hasonlóképpen, a dolog valójában így hangzik: bahūni me vyatītāni janmāni tava cārjuna. Vagyis Isten, illetve az élőlények megjelennek és eltűnnek (eltávoznak). Ezt próbáld megérteni ugyanazzal a példával, mint ami a napra vonatkozik. A nap állandóan létezik, ugyanakkor megjelenik és eltűnik. Ehhez hasonlóan mi is megjelenünk és eltűnünk.

Valójában örökkévalók vagyunk. Mind Isten, mind az élőlények minőségileg egyek, örökkévalók. Sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). A sat örökkévalóságot jelent, a cit pedig tudással telit, az ānanda pedig örömmel telit. Ezek Isten és az élőlény tulajdonságai. Ezért vágyakozunk az élvezetek után. Minden ember éjjel-nappal keményen dolgozik az élvezet érdekében, mivel eredeti felépítésénél fogva örömteli, örömteli. Amint bizonyos akadály merül fel az öröme folyamatában, szomorúvá válik. Ilyen a természetem. Sac-cid-ānanda-vigrahaḥ.

Ám Isten és az élőlény, mindkettő sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A vigraha formát, egyediséget jelent. Szóval, Istennek van formája, és nektek is van formátok, nekem is van formám, mindenkinek van formája. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ő a legfelsőbb egyéni személyiség, mi pedig alárendelt személyiségek vagyunk. Ez a különbség. Egyébként minőségben Isten, te és én, mindannyian ugyanolyanok vagyunk. Ezt Kṛṣṇa mondja.

Ami a megjelenést és az eltűnést (eltávozást) illeti, Arjuna és Kṛṣṇa azonos szinten vannak. Bahūni me vyatītāni janmāni (BG 4.5). „Kedves Arjunám, sokszor jelentem meg és tűntem el a múltban. Hasonlóképpen, te is sokszor jelentél meg és tűntél el a múltban. De a különbség, hogy tāny ahaṁ veda. A megjelenéseim és az eltűnéseim, mindre emlékszem, múltra, jelenre, jövőre, mindenre.” Na tvaṁ vettha paranepa: „Te azonban nem.” Szóval, nem emlékezhetünk arra, hogy mi volt... mi voltam a múltbeli életemben. Azt sem tudom, hogy mi leszek a következő életben. De az létező. Voltam a múltban, vagyok a jelenben, és leszek a jövőben. Ez az én helyzetem. A második fejezetben Kṛṣṇa ezt mondja: „Kedves Arjunám, te is, én is, és mindezek a királyok és katonák, akik itt összegyűltek, ne gondold, hogy a múltban nem léteztek, vagy hogy a jövőben megszűnnek létezni. A múltban egyénekként léteztek, és jelenleg is egyénekként léteznek, és a jövőben is egyénekként fognak létezni.” Ez világosan ki van mondva a Bhagavad-gītā második fejezetében. Az Isten és az élőlény közötti különbség a következő: Isten ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, én vagy te pedig nem ismerjük a múltat, a jelent és a jövőt. Ez a különbség.

Tāny ahaṁ veda sarvāṇi. Sarvāṇi. Millió és millió születés, megjelenés és eltűnés volt a múltban, mivel az idő végtelen, nitya. Nincs... a múlt, a jelen, a jövő, ez ennek a testnek köszönhető. Akárcsak a kis hangya esetében a múlt, a jelen és a jövő számítása, valamint az én múltam, jelenem és a jövőm számítása eltérő, mivel neki más a teste, nekem is más a testem, az atomnak is más a teste.

Szóval, a test viszonylatában alakul a múlt, a jelen és a jövő. Ugyanakkor létezik egy olyan élet, ahol ez a múltbeli, jelenbeli és jövőbeli anyagi test nem létezik. Ezért az örök világban nincs múlt, jelen és jövő. Mivel nincs... nem létezik ez az anyagi test. Ez a különbség a múlt, a jelen és a jövő között. Ezért hívják nityának. A nitya örökkévalót jelent, ahol az időnek nincs hatása. Itt az idő befolyása jelen van; ezért tapasztaljuk meg a múltat, a jelent és a jövőt.

Ebben a versben Kṛṣṇa azt mondja, tāny ahaṁ veda sarvāṇi. Ez azt jelenti: "Számomra nincs múlt, jelen és jövő." Ez azt jelenti, hogy az Ő teste különbözik Arjunáétól. Mert Ő tud. Én miért felejtem el? Azért, mert anyagi testem van. És Kṛṣṇa nem felejt, ezért nincs anyagi teste. Ez a természetes következtetés, mivel a múlt, a jelen és a jövő ennek az anyagi testnek köszönhető. Különben nincs (befolyása az időnek) ... akárcsak a Nap esetében.

Ezek mind tudományos igazságok. Tudjátok, amikor Oroszországból felbocsátották az első Szputnyikot, egy óra huszonöt perc alatt kerülték meg az egész Földet. Egy óra huszonöt perc alatt. Nos, az egész Földkörüli utazás azt jelentette, hogy egy nap egy óra és huszönöt percig tartott, és ahányszor megkerülték azt egy nap alatt, annyi nappalt és éjszakát jelentett. És ez tudományos igazság. Einstein professzor megállapította, hogy a magasabb bolygórendszerben az időszámítás rendszere más.

Szóval, amikor nincsenek jelen ezek az anyagi akadályok, természetéből adódóan az élet örökkévaló, a tudás örök, a boldogság örök. Amint megszabadulunk ettől az anyagi testtől, ezek a kérdések a múltról, jelenről, jövőről, örömről, nem örömről (bánatról), tudásról, tudás hiányáról (tudatlanságról), ezekről a kettősségekről, a kettősség világáról azonnal megszűnnek. Az imperszonalista, a māyāvādī filozófus azt gondolja, hogy mivel a múlt, a jelen és a jövő, valamint ez a kettősség véget ért, ebből kifolyólag nincs változatosság. Nem értik. Nem tudják befogadni az apró agyukba, hogy ez lehetséges.

Akárcsak Kṛṣṇa esete. Kṛṣṇa esetében is bebizonyosodott, hogy Neki nem anyagi teste van. Ez a tizedik fejezetben is megerősítést nyer: avajānti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11). Gazemberek... a mūḍha gazembereket jelent. A legtudatlanabbat mūḍhának, vagyis szamárnak hívják. Ezért használják ott ezt a szót, mūḍha. A mūḍha gazembereket jelent. „A gazemberek Engem korholnak, Kṛṣṇát, mert Én úgy vagyok itt, mint egy hétköznapi ember.” Mānuṣīṁ tanum āśritam. „Mivel hétköznapi emberként, Kṛṣṇaként, Arjuna barátjaként, Devakī és Vasudeva fiaként, avagy a Yadu-dinasztia leszármazottjaként jelentem meg itt, oly sok minden” – avajānanti – „becsmérelnek, elhanyagolnak Engem.”

Miért? Paraṁ bhāvam ajānantaḥ. „Nem ismerik az Én valódi, eredeti helyzetemet.” Paraṁ bhāvam. A paraṁ bhāvam azt jelenti: „a legfelsőbb igazság Rólam”. A legfőbb igazság részlegesen itt kerül megindoklásra: tāny... tāny ahaṁ veda sarvāṇi: „Én ismerem a múltat, a jelent és a jövőt, te nem.” Ez a paraṁ bhāvam.

Ez a különbség Kṛṣṇa és Arjuna között. Ugyanazon a szinten vannak, ugyanazon a szekéren. Ők barátok. Nemcsak a harcnak abban a bizonyos pillanatában, a csatatéren, hanem a kezdetektől fogva barátok. Ahogy a barát a baráttal összetart, együtt esznek, együtt fekszenek, beszélgetnek, veszekednek. Ez a barátság.

Szóval, Kṛṣṇa és Arjuna baráti viszonyban voltak, és majdnem egyenlő korúak, nagyon bensőséges barátok, ahogy az előző versben is elmagyaráztuk: bhakto 'si sakhā ceti: ​​„Te a barátom és a hívem vagy.” Nos, annak ellenére, hogy együtt élnek, van különbség köztük. A különbség feltárul. Tāny ahaṁ veda sarvāṇi. Bár együtt élnek, eredeti helyzetükből eredendően egyértelmű a különbség.

Mondok egy másik apró példát. Pont úgy, ahogy egy király ül a trónon, és ott van egy poloska is. A poloska és a király ugyanazon a trónon vannak, de a poloska és a király között nagy a különbség. Az, hogy ugyanazon a trónon ülnek, nem azt jelenti, hogy egyenlővé váltak. Miért?

Az eredeti helyzetük miatt. A poloska eredeti helyzete szerint mindössze megcsíp, a király viszont uralkodik. Bár ugyanazon a szinten vannak, a különbség hatalmas szakadék. Hasonlóképpen, Isten és az élőlény ülhetnek együtt, beszélgethetnek együtt, fekhetnek együtt, ehetnek együtt, de a különbség meg fog maradni.

Akárcsak az īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Kṛṣṇa azt mondja: „Kedves Arjunám, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Paramātmā, mindenki szívében jelen van.” Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa, vagy Isten, jelen van a te szívedben, az én szívemben, a macska szívében, a kutya szívében, mindenki szívében, a hangya szívében. Mindenkiben van szív, és ott található Kṛṣṇa. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe (BG 18.61). A hṛd-deśe azt jelenti, hogy „a szívben”. Tehát, a sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe azt jelenti, hogy a kis mikrobától kezdve Brahmāig minden élőlénynek van szíve.

Néha egy apró, pontszerű lényt látunk mozogni a... könyv egyik lapján. Nem láthatjuk hogyan, de mozog. Annak a kis teremtménynek is van szíve. De van-e olyan tudós, aki kiderítené, hogyan mozog, van-e lába, van-e keze, van-e...? Van-e bármilyen anatómia, van-e bármilyen anatómiai vagy fiziológiai tudomány, amit tesztelhetnénk? Itt ül Dr. Mukerjee. Meg tudod-e találni a szívet ebben a kis részecskeszerű állatban? Lehetetlen. De van neki. De van neki - máskülönben, hogyan mondhatná Kṛṣṇa, hogy sarva-bhūtānām, "minden élőlény"?

Nos, a mi úgynevezett tudományos fejlődésünk mindig meghatározatlan időn keresztül tökéletlen marad, mert nem lehetséges megérteni az egészet úgy, ahogy van. Viszont a Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy van szív. Ha a laboratóriumba mész, hogy megtudd, hol van a kis teremtmények a szíve, arra nincs megfelelő tudásod, sem eszközöd (hogy megállapíthasd). Nem. Ezért a tudásod mindig tökéletlen marad, mert a tudásszerzésnek ez a folyamata mindig tökéletlen. Ám ez a tudás, ahogy a Bhagavad-gītāból halljuk, hogy minden élőlényben van szív, ez a tökéletes tudás.

Ezért kétféle folyamat létezik a tudás megszerzésére. A védikus folyamat az avaroha-panthā szerint, a leszálló folyamat szerint történik. Az anyagi folyamat pedig az āroha-panthā, a felszálló folyamat, a kutatás. Az āroha-panthā úgy fest, hogy derítsd ki, mi ez, mi az, mi amaz, neti, neti, neti, neti, elemzés, boncolgatás és így tovább. Ezt nevezik āroha-panthának, törekedni a felemelkedésre az anyagi tudásod segítségével. Marad a lelki tudás ... nem rendelkezhetsz tökéletes tudással... miért a lelki tudás? Még az anyagi tudás sem. Jelenleg számos kísérlet zajlik arra, hogy eljussanak a Holdra. Olyan sokféle felszálló folyamat segítségével próbálnak eljutni oda, Szputnyikkal, repülő alkalmatosságokkal és oly sok mindennel. Továbbra sem tudjuk, mi ez a bolygó.

De ha elolvasod a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot, azonnal megérted, mi ez a Hold bolygó. A Bhagavad-gītāban azt mondják: nakṣatrāṇām ahaṁ śaśī (BG 10.21). A śaśī ezt a Hold bolygót jelenti. Azonnal megérted, hogy ez a Hold bolygó egyike a csillagoknak. A többi csillag alapvető helyzete alapján megérted, hogy a Hold is ilyen. És azt kutatják, hogy van-e élet a Hold bolygón vagy nincs, vannak-e életfeltételek vagy nincsenek. Viszont, ha kinyitod a Śrīmad-Bhāgavatamot, benne van a Hold bolygó leírása, hogyan élnek, milyen az ott élő élőlények alkata. A soma-rasa, hallottátok már ezt a szót. A soma-rasa az egy ital a Hold bolygón. Szóval, van ott minden. És (ott van az is, hogy) ki mehet oda, és hogyan juthat oda az ember. Szóval, a tökéletes tudás ez, hallani a tekintélyektől. Egyébként...

Még az anyagi dolgokat illetően is a tekintélyektől kell hallanunk. Ahogy ezt a Hold bolygót, úgy a Nap bolygót vagy bármelyik bolygót megértheted. A Brahmalokát is. A Brahmalokát, amelyet szintén leír a Bhagavad... a brahmaloka az univerzum legfelső bolygóját jelenti. Ebben a Bhagavad-gītāban azt írja, hogy: sahasra-yuga-paryantam ahar yad brahmaṇo viduḥ (BG 8.17). Brahmaṇo viduḥ. Ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino 'rjuna (BG 8.16). Yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6). Ezek a dolgok ott vannak benne. Pusztán hallás útján megértheted.

Az egész folyamat a hallásból áll. Nincs szükséged semmilyen végzettségre; nincs szükséged semmilyen tudományos képzettségre, erre vagy arra. Egyszerűen, ha kedvesen eljössz ide és meghallgatod ezt a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot, teljesen tanulttá és teljesen önmegvalósítottá válsz. Egyszerűen. Sthāne sthitāḥ (SB 10.14.3). Caitanya Mahāprabhu ezt a folyamatot ajánlotta. Számos oldalágat próbálunk megnyitni azért, hogy lehetőséget adjunk a szegény embereknek, akik nem tudják, mi az élet vége, mi az emberi élet célja, hogyan válhat az ember tökéletessé. Ezek a tudások, ezek az információk adottak. Megpróbáljuk terjeszteni. Ez nem dogmatikus, ez mind tudományos.

Annyi minden van, amit még a modern tudományos kísérleti tudás módszereivel sem lehet megérteni. Lehetetlen. És mit mondhatnánk Istenről? Még az anyagi dolgokat sem ismerhetjük meg az úgynevezett tudományos tanulmányozás és kutatás révén. Egyszerűen... csak egy kicsivel többet tudhatunk meg, ennyi az egész. Ez nem teljes. A Vedānta-sūtra tehát azt tanácsolja: acintyāḥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet (Mahābhārata, Bhīṣma parva 5.22). Azok a dolgok, amelyek meghaladják a képzeletünket, az elérhetőn túl vannak, meghaladják a gondolatainkat, a szavainkat, az érzékszerveinket, hogyan érthetjük meg azokat kísérleti, úgynevezett tudományos kutatásunkkal? Acintya. Az acintya felfoghatatlant jelent. Felfoghatatlant.

Még ezeket az anyagi dolgokat sem tudjuk felfogni. Akárcsak a Bhagavad-gītāban, amikor azt mondják, hogy sahasra-yuga-paryantam ahar yad brahmaṇo viduḥ (BG 8.17). A brahmaṇaḥ a Brahmalokán, a legmagasabb, legfelső bolygón élő Brahmāt és élőlényeket jelenti. Az ezen a bolygón élő emberek, vagy élőlények életének időtartama ilyen. Milyen? Sahasra-yuga-paryantam.

A yuga a következő négy yugát jelenti: Satya-yuga, Tretā-yuga, Dvāpara-yuga és Kali-yuga. Tehát ez a négy yuga... a satya-yuga tizennyolc lakh évet jelent. Egymilliónyolcszázazer évet jelent. A Tretā-yuga pedig egymilliókétszázezer évet jelent. A Dvāpara-yuga pedig nyolcszázezer évet jelent. És a Kali-yuga négyszázezer évet jelent. Ez a durva számítás. Tizennyolc, aztán tizenkettő, aztán nyolc, plusz négy. Hány év ez? Tizennyolc meg tizenkettő harmincat ad, és harminc meg nyolc, az harmincnyolc meg négy. Ez azt jelenti, hogy négymillióháromszázezer év tesz ki egy yugát, divya-yugát. Ebből van ezer. Sahasra-yuga-paryantam (BG 8.17). Ez azt jelenti, hogy négymillióháromszázezer évet megszorzunk ezerrel, ahar yat. E számítás a Brahmaloka lakóinak egy nappalát teszi ki.

Nos, láthatjátok milyen sok évről van szó; el sem tudjuk ezt képzelni. Száz ilyen évig élnek. Ez tizenkét órájukat teszi ki. Hasonlóképpen, az éjszakájuk is tizenkét ilyen óra. Hasonlóképpen, a harminc nap egy hónapot ad. A tizenkét hónap egyenlő egy évvel. Száz ilyen évig élnek. Szóval, el sem tudjuk képzelni, hogy egy élőlény meddig élhet ebben az anyagi világban. Ők acintyák. Az acintya azt jelenti, hogy a felfogóképességünkön túl van. És akkor mit mondjunk a lelki világról? Az anyagi világot illetően sem tudunk semmit tökéletesen számba venni.

Ezért a mi folyamatunk a legjobb dolog, a védikus folyamat, az, hogy a tudást a felszálló (leszálló) folyamaton keresztül szerezzük meg. Kṛṣṇa az Ő királyságából, Isten királyságából, a Kṛṣṇalokáról jött. És ezt a következő versekben fogjuk elmagyarázni:

yadā yadā hi dharmasya

glānir bhavati bhārata

abhyutthānam adharmasya

tadātmānaṁ sṛjāmy aham

(BG 4.7)

Eljön és elküldi a saját bizalmas fiait vagy szolgáit, hogy tájékoztassanak minket Isten lelki világáról, vagyis mindenről, mind az anyagi, mind a lelki dolgokról. Ez a tudás tökéletes tudás. A tekintélytől kell megkapnunk. Az anyagi világban ugyanúgy.

Néhány diák azért jön ide, hogy tudományos ismereteket szerezzen, mert a nyugati országokban úgy tartják, hogy ők fejlettebbek a tudományos ismeretek terén. Szóval, miért jönnek? Mert azt hiszik, hogy a nyugati tudósok tekintélyek. A folyamat adott: tudást szerezni a tekintélytől. Hasonlóképpen, néhány komoly diák Indiába megy, és megpróbál szent embereket felkutatni, hogy a lelki világról szerezzenek tudást.

Valójában tény, hogy ha lelki tudásra akarsz szert tenni, akkor azt Indiából kell megtanulnod. Ezt egy kínai úriember ajánlotta; elfelejtettem a nevét. A könyvét tanulmányi könyvként ajánlják a New York-i Egyetemen. Világosan megírta, ha meg akarod érteni a vallás tudományát, akkor Indiába kell menned. Ezt világosan kimondta.

Szóval, Kṛṣṇa itt tudást ad át Arjunának: az élőlény helyzetéről, mind Önmaga, mind a közönséges élőlény helyzetéről. Isten és az élőlény, az egyéni élőlény... Isten is egyéni. Ő is élőlény. Nem halott. A ti hazátokban néhányan közületek magától értetődőnek vették, hogy Isten halott. Nem igaz? Valaki azt állítja: "Isten halott." Isten nem lehet halott. Ha én nem vagyok halott, ha én örök vagyok, akkor hogyan lehetne Isten halott? Ő is örök. Ezeket a dolgokat nagyon szépen elmagyarázták.

Tāny ahaṁ veda. Kṛṣṇa azt mondja, "Én ismerem a múltamat, a jelenemet és a jövőmet, te viszont nem ismered a múltadat, a jelenedet és a jövődet." Ez a különbség. „És mivel ismerem a múltamat, a jelenemet és a jövőmet, ezért elmondhatom, hogy oly sok, oly sok millió és milliárd évvel ezelőtt elmondtam a Bhagavad-gītā ezen igazságát Vivasvān napistennek.” ... (homályos) ... emlékezett rá, hogy mivel Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Millió és milliárd évekkel ezelőtt elmondtam ezt az igazságot a napistennek”, Kṛṣṇa, csak hogy letisztázza... Arjuna, csak hogy tisztázza Kṛṣṇa álláspontját, ezt a kérdést teszi fel: „Kṛṣṇa, mindketten, Te és én néhány évvel ezelőtt születtünk. Hogyan higgyem el, hogy ezt az igazságot a napistennek mondtad el?”

A kérdésre válaszolva Kṛṣṇa azt mondja, hogy bahūni me vyatītāni janmāni tava cārjuna: „Mindketten, te is és Én is sokszor megszülettünk, megjelentünk és eltávoztunk a múltban. Én mindezekre a dolgokra úgy emlékszem, ahogy vannak, tévedés nélkül. De te nem tudsz róluk.” Eka evāham eko ​​'pi san bahudhā yo 'vabhati ity Adi śruty-uktāni nitya-siddhani bahūni rūpāni vaiduryavad-ātmani dadhanaḥ pura rūpantareṇa taṁ pratyupadiṣṭavān iti bhavenaha bhagavān.

Szóval, nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel Isten és az élőlények között különbség van, ezért a megjelenésünk és az eltávozásunk is más. Ahogy ebben az életben én lehetek indiai, te lehetsz amerikai, ugyanakkor a következő életben nem tudjuk, milyen testet fogunk kapni. Mivel az anyagi létben a test és a lélek eltérő. Viszont a lelki létben...

Csakúgy, mint Kṛṣṇa. Kṛṣṇa teste és Kṛṣṇa nem különböznek egymástól, mert teljesen lelkiek. A jelenlegi helyzetben a testünk ... amikor megszabadulunk az anyagi körülményektől, mi is olyanok leszünk. Ezt magyarázza a Bhagavad... mad-bhāva upaja. A mad-bhāva azt jelenti, hogy „pontosan olyan, mint az Én testem”. Amikor valaki megszabadul az anyagi körülményektől, akkor pontosan ugyanazt a sac-cid-ānanda-vigrahaḥ-t kapja meg (Bs. 5.1).

A Bhāgavatamban azt olvashatjuk, hogy amikor a Viṣṇudūták eljöttek Ajāmiláért, amikor eljöttek Vaikuṇṭháról, pontosan olyanok voltak, mint Viṣṇu. Négy kezük, ugyanolyan vonásaik, ugyanolyan színük, ugyanolyan ékszereik és ugyanolyan ruhájuk volt. Azok tehát, akik Vaikuṇṭhára emelkednek fel, négy kezet kapnak, akárcsak Nārāyaṇa. Viszont Kṛṣṇalokán Kṛṣṇa kétkezű. Még ebben az anyagi világban is van egy személyiség, Brahmā, akinek négy keze van. Ilymódon mi is megkaphatjuk ugyanazt a testet, ugyanazokat a vonásokat, ugyanazt a fenséget. Sālokya, sārṣṭi, sāmīpya, sālokya, a felszabadulásnak különböző fajtái vannak. Vagyis sāyujya.

(szünet) ... azt mondja, hogy Kṛṣṇa nem cseréli a testét. Ennek kapcsán azt a példát említi, hogy a gyémánt vagy egy értékes kő is más-más színekben jelenhet meg. Néha piros, néha zöld, néha pedig más színű ugyanaz a kő. Ehhez hasonlóan, amikor Kṛṣṇa megjelenik, ezt a Bhāgavatam magyarázza el, különböző színekben jelenik meg: néha feketés, néha vöröses színű. Ezeket a Śrīmad-Bhāgavatam magyarázza el. És ebben a korszakban Kṛṣṇa, az Úr Caitanya sárga színben jelent meg. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam magyarázza el.

kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ

sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam

yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair

yajanti hi su-medhasaḥ

(SB 11.5.32)

Elmagyarázza, a tekintély. Sok más hiteles kijelentés is létezik arról, hogy az Úr Caitanya maga Kṛṣṇa volt. Idānīṁ kṛṣṇatām. Śuklo raktas tathā pīta idānīṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ (SB 10.8.13). Amikor Kṛṣṇa megjelent, a nāma-karaṇa, amikor Gargamuni a nevét fedte fel, azt mondta, hogy „Ennek a gyermeknek más színei is vannak”, śuklo raktas tathā pīta. A pīta sárgát jelent. Ez azt jelenti, valamelyik másik Kali-yugában az Úr Caitanyaként jelent meg. Idānīṁ kṛṣṇatāṁ gataḥ: „Ezért Kṛṣṇának kell elnevezni.” Ezek a dolgok ott megtalálhatók.

Szóval, Kṛṣṇa megjelenése nem azt jelenti, hogy másmilyen lett. Baladeva Vidyābhūṣaṇa egy szép példával hozakodott elő: mint egy értékes kő esetében. Kézbe veszed... a kezedben néha sárgának, néha pirosnak, néha fehérnek találod, és hasonló. Tava ceti mat-sakhatvat tavanti janmāni tavapi abhut. „És mivel te örök barátom vagy, ezért, amikor Én megjelenek, te is megjelensz.”

Ahogyan azok is, akik személyes társak, midőn a főfőnök elmegy, a személyes segítői is vele mennek. Ez természetes. Hasonlóképpen, amikor Kṛṣṇa megjelenik, vagy amikor egy király elmegy valahova, az nem azt jelenti, hogy egyedül megy. Minden kellékével, titkáraival, miniszterével és főparancsnokával és sok mással együtt megy. Hasonlóképpen, amikor Kṛṣṇa jön, Ő nem jön...

Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatamban ez áll: aham eva asam agre (SB 2.9.33): „A kezdetekben voltam Én.” Az imperszonalisták úgy értelmezik, hogy „én voltam (léteztem) személyesen”, de nem ez a tény. Nārāyaṇa, amint Nārāyaṇa megjelent, azt jelenti, hogy Nārāyaṇa megjelent a többi … nem „megjelent”, hanem Nārāyaṇa mindig jelen van minden kíséretével egyetemben. És ezt magyarázza el a Śrīmad-Bhāgavatam: dhāmnā svena nirasta-kuhakaṁ sadā paraṁ satyaṁ dhīmahi (SB 1.1.1). Dhāmnā svena nirasta-kuhakam. Isten országa mentes az illúziótól. Ez a világ, ez az anyagi világ tele van illúzióval. De dhāmnā svena nirasta-kuhakam. Vagyis Isten királysága, vagyis Kṛṣṇa királysága lelki. Mindent egymás után elmagyaráz. Nos, Kṛṣṇa azt mondja: „Mivel te állandó társam vagy, ezért velem együtt ott vagy te is, de te... elfelejted. Ez a különbség.” Ezt majd a következő este elmagyarázzuk. Kérdés van?

Indiai vendég: Caitanya Mahāprabhu, amikor megjelent... (homályos)

Prabhupāda: Van egy könyv, a Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā. Nos, valaki azt állítja, hogy Arjuna Rāmānanda Rāyaként jelent meg. Arról vannak benne kijelentések, hogy ki jelent meg és ki kicsoda. Ezt abból a könyvből tudhatod meg, amely Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā néven ismert. Gaura-gaṇa, az Úr Caitanya társai, és kik voltak ők a múltban. Ezekről van szó benne.

Pradyumna: Kṛṣṇa milyen megnyilvánulása az idő, a kāla? Kāla, az idő. Hogyan lehet Kṛṣṇa jellemzője az idő?

Prabhupāda: Az időnek nincs befolyása Kṛṣṇára.

Pradyumna: De az idő Kṛṣṇa egyik vonása, Kṛṣṇa megnyilvánulása?

Prabhupāda: Minden Kṛṣṇa jellemzője, tehát az idő természeténél fogva Kṛṣṇa vonása.

Pradyumna: Ha ebben a világban az időt az anyagi testünkkel mérjük, és a lelki égbolton nincs idő, ugyanakkor van típusbeli különbség.

Prabhupāda: Nem. Az időnek ott nincs befolyása. Az idő örök. Viszont itt az idő befolyása érdembeli. Éppen úgy, ahogy ez az asztal is új, de az idő hatására fokozatosan megöregszik. Ezért az időnek (ott) nincs befolyása. Kṛṣṇa minden energiája jelen van, de a tevékenységei, ahogyan azt itt, ebben az anyagi világban észleljük, ott nincsenek jelen.

Pradyumna: Más-e az idő, amikor a lélek, a hely, ... amikor más az idő és a hely?

Prabhupāda: Nem. Nem. Ez a különbség a lelki és az anyagi világ között. Gyakorlatilag minden változatosság jelen van, de mindenféle mámor nélkül. Ez a különbség.

Janārdana: Amikor Kṛṣṇa megjelenik a négy yuga mindegyikében, vajon minden egyes megjelenése svayaṁ bhagavān, személyesen Ő jelenik-e meg? Prabhupāda: Ahogy a kor szükségszerűsége megkívánja. Néha svayaṁ bhagavānként jelenik meg; néha teljes kiterjedésként. Ám a svayaṁ bhagavān vagy a teljes kiterjedés között nincs különbség. Pont úgy, mint ahogy a jelen korban Kṛṣṇa a szent névként jelent meg. Szóval, ne gondoljuk azt, hogy Kṛṣṇa szent neve kevésbé fontos, mint maga Kṛṣṇa. Kṛṣṇa szent neve ugyanolyan hatalmas, mint Kṛṣṇa. Nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpitā (CC Antya 20.16, Śikṣāṣṭaka 2). Kṛṣṇa minden energiája jelen van. Amint képesek vagyunk a nevet tisztán énekelni... a tiszta név (a név tisztán éneklése) sértésmenteset jelent. Többször is beszéltünk arról, hogy tízféle sértés létezik e szent név éneklésével kapcsolatban. És ha ügyelünk arra, hogy elkerüljük ezt a négy... tízféle sértést, akkor értékelni tudjuk Kṛṣṇa nevének tisztaságát. Kṛṣṇa neve mindig tiszta. Nitya-mukta-śuddha-abhinnatva-nāma.

Ez a mi elismerésünk is. Pont úgy, mint ahogy Kṛṣṇa mindenhol jelen van. Itt, a templomban vagy bárhol máshol, Kṛṣṇa természetesen ott van, de mi nem érzünk hálát iránta. Hasonlóképpen, Kṛṣṇa nagyon kedves, hogy ebben a korban szent névként jelenik meg, hogy pusztán énekléssel könnyen megközelíthessük Kṛṣṇát. Viszont sok kétségünk van. Egyébként sokan vannak, akik azt kérdezik: „Mi Isten?” És ha azt mondod: „Itt van Isten”, nem fognak hinni neked. Ez az ő nagyrabecsülésük. Ám Isten jelen van az Ő nevében, „Kṛṣṇa”.

Szóval, az embernek fel kell készülnie a befogadó folyamatra. Amúgy Isten itt van. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena. Tat-paratvena nirmalalam. Anyābhilāṣitā-śūnyam (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.1.11). Sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam (CC Madhya 19.170). Látni akarom Kṛṣṇát, de meg akarom tartani az identitásomat, mint családos, mint a nemzet tagja, mint a gyermekem apja vagy mint a feleségem férje. Szóval, itt maradok az anyagi helyzetemben, és látni akarom Istent – ​​ez sértés. Mindenekelőtt meg kell szabadulnunk az összes megjelöléstől.

sarvopādhi-vinirmuktaṁ

tat-paratvena nirmalam

hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-

sevanaṁ bhaktir ucyate

(CC Madhya 19.170)

Tehát, Kṛṣṇa itt van, az Ő energiája jelen van, minden jelen van, mindig elérhető, könnyen elérhető, feltéve, hogy felkészültünk a befogadására. Ez minden. Kṛṣṇa jelen van a nevében. Nāma-rūpe kali-kāle kṛṣṇa-avatāra (CC Adi 17.22). Kṛṣṇa alászállt a neve által. Ezért prédikálta Caitanya Mahāprabhu az éneklést, hogy ezáltal válhatsz... de a haszon belőle az, hogy még ha sértést követsz is el, még ha nincs is meg benned a tisztelet képessége, mivel Kṛṣṇa mindenható, egyszerűen az énekléssel az élet bármely helyzetében megtisztulhatsz. De minél inkább megvan benned a tisztelet képessége, annál nagyobb haszonra teszel szert belőle. De az azonnali haszon bármilyen állapotban is legyél, ha pusztán csak énekled a Hare Kṛṣṇát, a haszon azonnali, mindenféle késleltetés nélkül.

Van kérdésed? Igen?

Mahāpuruṣa: Nem vagyok benne biztos, hogy értem. Az Úr Caitanya Mahāprabhu svayaṁ bhagavān-e?

Prabhupāda: Igen.

Mahāpuruṣa: És Kṛṣṇa megjelenését az összes többi yugában ugyancsak svayaṁ bhagavānnak nevezik? . . . (homályos)

Prabhupāda: Nem. Ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). A különböző korok különböző inkarnációinak listája adott, ezek a Śrīmad-Bhāgavatamban szerepelnek, és ezt foglalja össze az utolsó vers: ete. Az ete azt jelenti, hogy „ezek mind”. Ete ca aṁśa-kalāḥ. Az aṁśa jelentése „teljesrész kiterjedés”. Kalā, „a kiterjedés kiterjedése”. Sok kiterjedés közvetlenül Kṛṣṇától származik, és sok kiterjedés van, amelyek a kiterjedésekből származó kiterjedések. Tehát, a közvetlen kiterjedést aṁśának, a kiterjedés kiterjedését pedig kalā-nak nevezik. Akárcsak Mahā-Viṣṇu esetében. Mahā-Viṣṇu a kiterjedés kiterjedése. A közvetlen kiterjedés Baladeva. A következő kiterjedés Saṅkarṣaṇa. A rákövetkező kiterjedés a catur-vyūha. Ily módon Viṣṇu, Mahā-Viṣṇu, a kiterjedés kiterjedése, kalā. Yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ (Bs. 5.48). Yasya kalā-viśeṣaḥ. A kalā a kiterjedés kiterjedését jelenti. Mahā-Viṣṇu Kṛṣṇa kalāja. Govindam Adi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi...

Szóval, nem feltétlenül közvetlen Kṛṣṇa összes megjelenése, azaz Ő Maga. Vannak kiterjedések és a kiterjedés kiterjedése. Ezt világosan elmagyarázzák. Ete ca aṁśa-kalāḥ. Némelyikük közvetlen, némelyikük közvetett. Viszont ez a szó, a „Kṛṣṇa”, a kṛṣṇas tu, annyit tesz, hogy Ő nem más, mint a Legfelsőbb Személy. Bhagavān svayam, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

Vendég: Mi Rādhā kiterjedései vagyunk? ... (homályos)

Prabhupāda: Nem. Rādhā a belső energia; mi a határenergia vagyunk. Természetesen eredetileg, eredeti értelemben minden Kṛṣṇa kiterjedése. 'Sarvaṁ khalv idaṁ brahma' . De ennek ellenére léteznek kiterjedések is... ez a különbség a Māyāvāda filozófia és a vaiṣṇava filozófia között. Caitanya Mahāprabhu... acintya-bhedābheda. Mindig egyidőben vagyunk egyek és különbözőek is. Mindig. Emlékeznünk kell erre.

Mivel Kṛṣṇa kiterjedései vagyunk, Rādhā kiterjedése is vagyunk, mivel Rādhā szintén Kṛṣṇa kiterjedése. De mégis különbözőek. Ez a filozófia: egyszerre egy és különböző. Acintya-bhedābheda. Caitanya Mahāprabhu filozófiája, hogy egyszerre egy és különböző, felfoghatatlan. Energia. Ezt a Bhagavad-gītā hetedik fejezete magyarázza el. Az energia és az energia forrása azonosak. Śakti-śaktimator abheda. Akárcsak a nap és a napsütés, ugyanazok. Nincs köztük különbség. Viszont a napsugár molekuláinak részecskéi nem egyenlőek a nappal. Ezekre az igazságokra mindig emlékeznünk kell. Acintyāḥ khalu ye bhāvāḥ. Ezért felfoghatatlanok ezek. Egyszerre vagyunk egyek Kṛṣṇával és Rādhāval, és egyidejűleg különbözőek is.

Vendég: ... (homályos)

Prabhupāda: Igen. Nem teremtett; kiterjedt. Kṛṣṇa kiterjedt. A teremtett azt jelenti, hogy saját történelemmel rendelkezik. De na jāyate. Kiterjedt. A szó maga a kiterjedt. Eko bahu syāt. Őnmagát sokká terjesztette ki. Nem teremtett. A kiterjedés azt jelenti, hogy a dolgok adottak, és most kiterjednek. Csakúgy, mint a nap és a napfény. A napfény nem teremtetett. Ahol van nap, ott van napfény is. De ha reggel elér hozzád a napfény, ha úgy fejezed ki magad, hogy: "Most keletkezett a napfény", az téves. Ez a mi tévhitünk. A nap és a napfény mindig adottak. Ez megjelenés és eltűnés kérdése, ennyi az egész.

Bhakta: ... (homályos)

Prabhupāda: Minden Kṛṣṇa kiterjedése, kivétel nélkül. Némelyikük az Ő anyagi energiájának kiterjedése, némelyikük a lelki energiájának a kiterjedése, némelyikük pedig a határenergiájának a kiterjedése. Tehát, minden Kṛṣṇa kiterjedése. Ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate (BG 10.8). Mivel minden Kṛṣṇa kiterjedése, ezért minden Kṛṣṇa. Viszont mégis különböznek egymástól. Ez a teljes filozófia alapelve: egyszerre egy és különböző.

Bhakta: (homályos) ... Mahā-Viṣṇu?

Prabhupāda: Nem, Mahā-Viṣṇu nem közvetlen kiterjedés.

Bhakta: A kiterjedés kiterjedése?

Prabhupāda: Igen. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam említi. Ott elolvashatod. Amikor megtestesülésről van szó, az első énekben, azt hiszem, a harmadik fejezetében. Ott fogod megtalálni.

Mahāpuruṣa: Ha az élőlény az anyagi világban van, és a határenergia kiterjedése, akkor ő... és megtisztulhat, és alkalmassá válhat arra, hogy elmenjen a lelki világba és Kṛṣṇához, de vajon elbukhat-e mégis a határenergia kiterjedéseként?... (homályos)

Prabhupāda: Igen. A határenergia... ahogy a napfény is mindig jelen van. Néha felhő borítja. Amikor a felhő eloszlik, akkor közvetlen az érintkezés a napfénnyel. Hasonlóképpen, mi mindig határenergiák maradunk. Jelenleg a māyā felhője beborított engem. Amint a māyā véget ér, közvetlen... kapcsolatban vagyok Kṛṣṇával. Már kapcsolatban vagyunk Kṛṣṇával.

Amikor a napfényt felhő takarja el, az nem azt jelenti, hogy... nincs napfény. Elhomályosult. Hasonlóképpen, mi lelkel, egyéni lelki lények, fénylőünk. De a māyāval való kapcsolat miatt most nem vagyunk szabadok, nem nyilváníthatjuk ki szabadon lelki életünket. Az egész folyamat arról szól, hogyan szabaduljunk meg a māyā karmaiból; attól kezdve azonnal teljes értékű lelki életben lesz részünk. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54).

Jól van, tartsunk kīrtanát.

(A kīrtanát és a govinda jaya jayát Prabhupāda vezeti) (prema-dhvani) (a bhakták felajánlják hódolatukat) (vége)