HU/Prabhupada 1068 - A különböző anyagi kötőerőknek megfelelően háromféle cselekedet létezik

Előző oldal - videó 1067

Következő oldal - videó 1069

660219-20 - Lecture BG Introduction - New York

Az Úr, mivel pūrṇam, tehát teljesen tökéletes, nem kerülhet az anyagi természet törvényeinek befolyása alá. Ezért az embereknek elég értelmesnek kellene lenniük, hogy belássák, hogy az Úron kívül senki sem tulajdonosa semminek ebben az univerzumban. Ezt a Bhagavad-gita elmagyarázza:

ahaṁ sarvasya prabhavo

mattaḥ sarvaṁ pravartate

iti matvā bhajante māṁ

budhā bhāva-samanvitāḥ

(BG 10.8)

Az Úr az eredeti teremtő. Ő teremtette Brahmát, Ő a teremtő... Ez is el van magyarázva. Ő teremtette Brahmát. A 11. fejezet az Urra prapitāmaha-ként hivatkozik. (BG 11.39) mert Brahmára pitāmaha-ként, tehát nagyapaként hivatkozik, tehát Ő a nagyapa teremtője is. Tehát senki sem állíthatja, hogy ő a tulajdonosa bárminek, hanem el kell fogadnia az Úrtól kapott dolgokat, amiket azért kapott, hogy az Ő szolgálatában használja. Sok példa van arra, hogy hogyan tudjuk használni az Úr adományait. Ezt a Bhagavad-gita is elmagyarázza. Arjuna, a történet elején elhatározta, hogy nem fog harcolni. Ezen elmélkedett. Arjuna azt mondta az Úrnak, hogy nem lenne képes élvezni a királyságot, miután saját rokonait kell megölnie érte. És ez a véleménye a miatt alakult ki, hogy a testével azonosította magát. Mivel úgy gondolkozott, hogy ő a test, és a test rokonai, a testvérei, az unokaöccsei, az apósa, vagy a nagyapja, ők a testének a kiterjedései, és így gondolkozott, hogy a teste igényeit kielégítse. És ezt az egészet az Úr azért beszélte el, hogy a véleményét megváltoztassa. És Arjuna beleegyezett, hogy az Úr irányítása szerint cselekedjen. És azt mondta, kariṣye vacanaṁ tava (BG 18.73).

Ezért az embereknek nem veszekedniük kellene a világon, mint a macskáknak és a kutyáknak. Elég intelligensnek kellene lenniük ahhoz, hogy megértsék az emberi élet fontosságát. és visszautasítsák, hogy állatként viselkedjenek. Egy embernek fel kell ismernie az emberi élet célját. Ezt az utasítást adja a Védikus irodalom, melynek a lényege a Bhagavad-gitában van összefoglalva. A Védikus irodalom az emberi lényeknek íródott, nem kutyáknak és macskáknak. A kutyák és a macskák megölhetik az ehető állatokat, és ez nem veti fel a bűnösségük kérdését. De ha egy ember megöl egy állatot, hogy a kontrollálatlan íz-érzékeit kielégítse, akkor felelős lesz a természet törvényeinek megsértéséért. És a Bhagavad-gita világosan elmagyarázza, hogy háromféle cselekedet van, a természet különböző kötőerőinek megfelelően, léteznek a jóság, a szenvedély és a tudatlanság cselekedetei. Hasonlóan, háromféle táplálék van: a táplálék tartozhat a jóság, a szenvedély és a tudatlanság minőségébe. Ezeket világosan elmagyarázzák, és hogyha helyesen alkalmazzuk a Bhagavad-gita utasításait, akkor az egész életünk megtisztul, és végül képesek leszünk elérni a célunkat. Yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6).

Ez az információ a Bhagavad-gitában megtalálható, hogy ezen az anyagi égbolton túl létezik egy másik, egy spirituális égbolt, amit sanātana égboltnak neveznek. Ezen az anyagi égbolton, ezen a befedett égbolton, minden mulandó. Megnyilvánul, egy ideig fennmarad, létrehoz némi mellékterméket, aztán hanyatlani kezd, majd elenyészik. Ez az anyagi világ törvénye. Vegyük ezt a testet, vagy ezt a gyümölcsöt vagy bármit ami az anyagi világban keletkezett, végül meg fog semmisülni. Tehát ezen a mulandó világon túl van egy másik világ, amiről vannak információink, paras tasmāt tu bhāvaḥ anyaḥ (BG 8.20). Létezik egy másik világ, ami állandó, sanātana tehát állandó. És a jiva, a jivát szintén úgy jellemzik az írások, hogy sanātana. Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ jīva-loke sanātanaḥ (BG 15.7). Sanātana, a sanātana azt jelenti örök. És az urat is sanātana-nak írja le a 11. fejezet. Ezért mivel belsőséges kapcsolat fűz minket az Úrhoz, és mivel minőségileg azonosak vagyunk vele, a sanātana-dhama és a sanātana Legfelsőbb Személyiség, és a sanātana élőlények, ők minőségileg mind azonos szinten vannak. Ezért a Bhagavad-gita célja az, hogy újra felélesszük az eredeti sanātana helyzetünket. vagy a sanātanánkat, amit sanātana-dhamának is hívnak, az élőlény örök helyzetének. Most különféle tevékenységeket végzünk, és ezek a tevékenységek mind megtisztulnak. Amikor feladjuk az összes ideiglenes tevékenységet, sarva-dharmān parityajya (BG 18.66), és ha a Mindenható óhaja szerinti tevékenységeket kezdjük végezni, akkor az életünk megtisztul.