HU/SB 1.14.44
44. VERS
- kaccit preṣṭhatamenātha
- hṛdayenātma-bandhunā
- śūnyo ’smi rahito nityaṁ
- manyase te ’nyathā na ruk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaccit—vajon; preṣṭha-tamena—a legkedvesebbnek; atha—fivérem, Arjuna; hṛdayena—legbensőségesebb; ātma-bandhunā—barátod, az Úr Kṛṣṇa; śūnyaḥ—üres; asmi—vagyok; rahitaḥ—elveszítve; nityam—örökké; manyase—gondolod; te—tiéd; anyathā—másképp; na—soha; ruk—az elme gyötrelme.
FORDÍTÁS
Vagy talán örökre űr támadt benned, mert elvesztetted legdrágább barátodat, az Úr Kṛṣṇát? Ó, fivérem, Arjuna, nem tudok másra gondolni, ami oka lehetne szomorúságodnak.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira Mahārāja kérdései a világ helyzetéről elárulják, hogy megsejtette: az Úr Kṛṣṇa eltávozott a világból. Fel is tárta ezt Arjunának, Arjuna mélységes bánata láttán, amelynek nem lehetett más oka. Még ha kétségei voltak efelől, akkor is kötelessége volt, hogy Śrī Nārada jóslatát komolyan véve őszintén kérdezze Arjunát.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa eltávozása”