HU/SB 1.2.22
22. VERS
- ato vai kavayo nityaṁ
- bhaktiṁ paramayā mudā
- vāsudeve bhagavati
- kurvanty ātma-prasādanīm
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ezért; vai—bizonyára; kavayaḥ—minden transzcendentalista; nityam—időtlen idők óta; bhaktim—az Úrnak végzett szolgálat; paramayā—legfelsőbb; mudā—nagy örömmel; vāsudeve—Śrī Kṛṣṇa; bhagavati—az Istenség Személyisége; kurvanti—végez; ātma—önvaló; prasādanīm—az, ami felderít.
FORDÍTÁS
Ezért időtlen idők óta minden transzcendentalista nagy örömmel végez odaadó szolgálatot az Úr Kṛṣṇának, az Istenség Személyiségének, mert az ilyen odaadó szolgálat felderíti az önvalót.
MAGYARÁZAT
Ez a vers az Úr Śrī Kṛṣṇának, az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat sajátosságát emeli ki. Az Úr Śrī Kṛṣṇa a svayam-rūpa Istenség Személyisége, többi formája pedig Śrī Baladevától, Saṅkarṣaṇától, Vāsudevától, Aniruddhától, Pradyumnától, Nārāyaṇától kezdve a puruṣa-, guṇa-, līlā- és yuga-avatārokig, valamint az Istenség Személyiségének ezernyi más megnyilvánulásáig mind az Úr Śrī Kṛṣṇa teljes, egyenértékű részei. Az élőlények az Istenség Személyiségének különálló, szerves részei. Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Istenség eredeti formája, s a Transzcendens végső szintje így vonzóbb a magasabb szinten álló transzcendentalisták számára, akik az Úr örök kedvteléseinek részesei. Az Istenség Személyiségének Śrī Kṛṣṇán és Baladeván kívüli formáiban nincs lehetőség olyan bensőséges, személyes kapcsolatra, mint amelyet az Úr Vrajabhūmiban élvezett transzcendentális kedvtelései során. Az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális kedvtelései nem újonnan elfogadott dolgok, ahogyan azt néhány kevésbé intelligens ember állítja: kedvtelései örökkévalók, s a kellő időben, Brahmājī napjában egyszer nyilvánulnak meg, ahogyan a nap kel fel a keleti horizonton minden huszonnégy óra elteltével.