HU/SB 1.3.24
24. VERS
- tataḥ kalau sampravṛtte
- sammohāya sura-dviṣām
- buddho nāmnāñjana-sutaḥ
- kīkaṭeṣu bhaviṣyati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; kalau—Kali korszaka; sampravṛtte—származik; sammohāya—azzal a szándékkal, hogy becsapja; sura—az Istenhívők; dviṣām—azok, akik irigyek; buddhaḥ—az Úr Buddha; nāmnā—a neve; añjana-sutaḥ—akinek anyját Añjanānak nevezik; kīkaṭeṣu—Gayā (Bihar) tartományban; bhaviṣyati—következik majd be.
FORDÍTÁS
Ezután a Kali-yuga kezdetén az Úr, mint Úr Buddha, Añjanā fia jelenik majd meg Gayā tartományban, hogy félrevezesse azokat, akik irigyek az Istenhívőkre.
MAGYARÁZAT
Az Úr Buddha, az Istenség Személyiségének rendkívüli hatalommal rendelkező inkarnációja Gayā (Bihar) tartományban jelent meg Añjanā fiaként. Saját nézetét prédikálta az erőszakmentességről, s elítélte még a Védákban szentesített állatáldozatokat is. Abban az időben, amikor az Úr Buddha megjelent, az emberek ateisták voltak, s az állathúst mindennél jobban szerették. Védikus áldozatok bemutatása ürügyén gyakorlatilag mindent vágóhíddá változtattak, s az állatok mészárlása korlátlanul folyt. Az Úr Buddha az erőszaknélküliségről prédikált, megszánva a szegény állatokat. Azt hirdette, hogy nem hisz a Védák tanaiban, s azokat a kedvezőtlen pszichológiai hatásokat hangsúlyozta ki, amelyeket az állatok lemészárlása von maga után. A Kali-korszak csekély értelemmel megáldott emberei, akik nem hittek Istenben, követték nézeteit, s így az erkölcsi elvek és az erőszaknélküliség terén tettek szert tudásra, amely az első lépés Isten megvalósításának útján. Az Úr Buddha félrevezette az ateistákat, mert azok, akik az ő elveit követték, nem hittek Istenben, de abszolút hitük volt benne, aki azonban Isten inkarnációja volt. Így vette rá a hitetleneket, hogy higgyenek Istenben, aki az Úr Buddhaként jelent meg. Ez volt az Úr Buddha kegye: a hitetlent benne hívővé változtatta.
Az Úr Buddha eljövetele előtt az állatok mészárlása volt a társadalom legjellemzőbb jegye. Azt állították, hogy ezek védikus áldozatok. Amikor a Védákat nem a hiteles tanítványi láncolaton keresztül fogadják el, gondatlan olvasójukat félrevezetik e tudásrendszer virágos szavai. A Bhagavad-gītāban olvashatunk egy magyarázatot ezekről az ostoba tudósokról (avipaścitaḥ). A Védikus Irodalom ostoba tudósai, akik nem törődnek azzal, hogy a tanítványi láncolat lelki megvalósítást elért forrásaitól kapják-e a transzcendentális üzenetet, minden kétséget kizáróan megzavarodnak. Számukra a rituális ceremóniák jelentenek mindent, s tudásuk felszínes. A Bhagavad-gītā szerint (BG 15.15) vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ: a Védák egész rendszere arra szolgál, hogy az embert fokozatosan a Legfelsőbb Úrhoz vezető útra terelje. Az egész Védikus Irodalom témája a Legfelsőbb Úr, az egyéni lélek, a világmindenség helyzete és ezek viszonyának megismerése. Amikor ezt a viszonyt megismerjük, a kapcsolat életre kel, s eredményeképpen az élet végső célja — visszatérni Istenhez — nagyon könnyen elérhetővé válik. Sajnos a Védák botcsinálta tudósai csak a tisztító szertartásokhoz vonzódnak, s ezzel akadályozzák a természetes fejlődést.
Ezeknek az ateizmus felé hajló, megzavarodott embereknek az Úr Buddha a teizmus szimbóluma. Ezért mindenekelőtt az állatok gyilkolásának akart véget vetni. Az állatok elpusztítói veszélyes elemek az Istenhez visszavezető úton. Kétféle állatölő van. Néha a lelket is „állatnak”, vagyis élőlénynek nevezik, ezért mind az állatok mészárlói, mind pedig azok, akik elvesztik lelki azonosságukat, állatölők.
Parīkṣit Mahārāja azt mondta, egyedül azok nem ízlelhetik meg a Legfelsőbb Úr transzcendentális üzenetét, akik állatokat mészárolnak le. Ezért ha az embereket arra tanítjuk, hogyan haladjanak az Isten felé vezető úton, először és legfőképpen azt kell megtanítanunk nekik, hogy vessenek véget az állatok gyilkolásának, ahogyan azt az előbb említettük. Ostobaság kijelenteni, hogy az állatok gyilkolásának semmi köze a lelki megvalósításhoz. E veszélyes elmélet által a Kali-yuga jóvoltából már rengetegen váltak olyan állítólagos sannyāsīvá, akik a Védákra hivatkozva az állatölésről prédikálnak. Ezt a témát az Úr Caitanya és Maulana Chand Kazi Shaheb is megvitatta egy beszélgetés során. A Védák ajánlotta állatáldozat nem a vágóhidakon folyó korlátlan mészárlást jelenti. Mivel az asurák, a Védikus Irodalom állítólagos tudorai a Védákból idéztek állatmészárlásra utaló bizonyítékokat, az Úr Buddha látszólag megtagadta a Védák hitelességét. Az Úr Buddha egyrészt azért folyamodott a Védák elutasításához, hogy megóvja az embereket az állatmészárlás bűnétől, másrészt azért, hogy megvédje az állatokat nagy testvéreiktől, akik az egyetemes testvériségről, békéről, igazságról és egyenlőségről harsogva lemészárolják őket. Nem lehet igazság ott, ahol állatokat ölnek. Az Úr Buddha egyszer s mindörökre véget akart vetni ennek, ezért ahiṁsā-kultuszát nemcsak Indiában, hanem az országon kívül is hirdette.
Az Úr Buddha filozófiája ateistának nevezhető, mert nem fogadja el a Legfelsőbb Urat, s mert ez a filozófiai rendszer nem fogadja el a Védák tekintélyét. Ezt azonban csupán színlelésből tette az Úr. Az Úr Buddha az Istenség inkarnációja, s így Ő a védikus tudomány eredeti megalapozója. Nem lehetséges tehát, hogy elutasítja a védikus filozófiát. Látszólag azonban mégis megtette, mert a sura-dviṣák, azaz a démonok, akik mindig irigyek az Úr bhaktáira, a Védák soraival próbálták alátámasztani a tehén- illetve állatmészárlás hitelességét. Ugyanezt teszik manapság a modern sannyāsīk. Az Úr Buddhának teljes egészében el kellett utasítania a Védák hitelességét. Csupán külsődleges dolog volt ez, s ha nem így lett volna, nem fogadnák Őt el, mint Isten inkarnációját, és Jayadeva, a költő s egyben Vaiṣṇava ācārya sem imádta volna Őt transzcendentális dalaiban. Az Úr Buddha a Védák bevezető alapelveit prédikálta a kornak megfelelően (ugyanezt tette Śaṅkarācārya is), hogy megalapozza a Védák hitelességét. Ezért mind Buddha, mind Śaṅkarācārya a teizmus útját egyengette, a Vaiṣṇava ācāryák pedig, különösen Śrī Caitanya Mahāprabhu, tovább vezették ezen az úton az embereket a „vissza Istenhez” megvalósítása felé.
Örömünkre szolgál, hogy az emberek érdeklődnek az Úr Buddha erőszakmentes mozgalma iránt. De komolyan veszik-e ezt, s lezárják-e végleg a vágóhidakat? Ha nem, akkor nincs értelme az ahiṁsā kultuszának.
A Śrīmad-Bhāgavatam közvetlenül a Kali-kor kezdete előtt született (körülbelül ötezer évvel ezelőtt), az Úr Buddha pedig körülbelül 2600 évvel ezelőtt jelent meg. A Śrīmad-Bhāgavatam tehát megjövendöli az Úr Buddha megjelenését. Ez a hitele ennek a tiszta írásnak. Számtalan próféciáról olvashatunk benne, amelyek sorra beteljesülnek. Ezek jelzik annak a Śrīmad-Bhāgavatamnak a töretlen tekintélyét, amelyben nyoma sincs hibának, illúziónak, csalásnak és tökéletlenségnek, a feltételekhez kötött lelkek négy jellemző hiányosságának. A felszabadult lelkek felette állnak e hibáknak, ezért képesek látni és előre megjósolni olyan eseményeket, amelyek a távoli jövőben történnek majd meg.