HU/SB 1.4.13
13. VERS
- tat sarvaṁ naḥ samācakṣva
- pṛṣṭo yad iha kiñcana
- manye tvāṁ viṣaye vācāṁ
- snātam anyatra chāndasāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az; sarvam—mind; naḥ—nekünk; samācakṣva—világosan elmagyaráz; pṛṣṭaḥ—megkérdezett; yat iha—itt; kiñcana—mindaz; manye—gondoljuk; tvām—te; viṣaye—minden témában; vācām—a szavak jelentései; snātam—teljesen ismer; anyatra—kivéve; chāndasāt—a Védák része.
FORDÍTÁS
Tudjuk, hogy a Védák néhány részletét kivéve minden téma alapos ismerője vagy, így világos választ tudsz adni kérdéseinkre, melyeket most tettünk fel neked.
MAGYARÁZAT
A Védák és a Purāṇák között olyan különbség van, mint a brāhmaṇák és a parivrājakák között. A brāhmaṇák feladata az, hogy gondoskodjanak a Védákban említett gyümölcsöző áldozatok elvégzéséről, a parivrājakācāryáknak, a tanult prédikátoroknak pedig az, hogy mindenkihez eljuttassák a transzcendentális tudást. Így tehát a parivrājakācāryák nem mindig jártasak a védikus mantrák vibrálásában, amelyet a védikus szertartásokat vezető brāhmaṇák rendszeresen gyakorolnak, hangsúly és időmérték szerint. Mégsem szabad azt gondolnunk, hogy a brāhmaṇák fontosabbak, mint a vándorló prédikátorok. Különböznek egymástól, ugyanakkor egyenrangúak, mert ugyanazt a célt szolgálják, más úton haladva.
Nincsen különbség a védikus mantrák és a Purāṇákban, illetve az Itihāsában elmagyarázottak között sem. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint a Mādhyandina-śrutiban az áll, hogy minden Véda, nevezetesen a Sāma, az Atharva, a Ṛg, a Yajur, a Purāṇák, az Itihāsák, az Upaniṣadok stb. a Legfelsőbb Lény lélegzéséből erednek. A különbség csupán annyi, hogy a védikus mantrák nagy része a praṇava oṁkārával kezdődik, s így ezek időmértékes kiejtése bizonyos gyakorlást igényel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam kevésbé fontos, mint a védikus mantrák. Éppen ellenkezőleg, ez minden Véda érett gyümölcse, ahogyan azt már korábban említettük. Emellett még a legtökéletesebb felszabadult lélek, Śrīla Śukadeva Gosvāmī is elmélyedt a Bhāgavatam tanulmányozásában, annak ellenére, hogy már elérte az önmegvalósítást. Śrīla Sūta Gosvāmī az ő nyomdokaiban jár, s ezért az ő helyzete sem lehet kevésbé fontos, csupán mert nem képzett a védikus mantrák időmértékes vibrálásában, ami inkább gyakorlás, mint tényleges megvalósítás kérdése. A megvalósítás fontosabb, mint a papagájszerű ismétlés.