HU/SB 1.4: Sri Narada megjelenése

Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - NEGYEDIK FEJEZET: Śrī Nārada megjelenése


1.4.1. vers: Śaunaka Muni, a hosszú áldozati szertartásban résztvevő ṛṣik rangidős, bölcs vezetője végighallgatta Sūta Gosvāmī szavait, majd dicsőítve őt így szólt hozzá:

1.4.2. vers: Śaunaka így szólt: Ó, Sūta Gosvāmī, te vagy a legszerencsésebb és a legnagyobb tiszteletet érdemlő azok között, akik tudnak beszélni és előadni. Kérlek, add át a Śrīmad-Bhāgavatam jámbor üzenetét, melyet a kiváló és hatalmas bölcs, Śukadeva Gosvāmī beszélt el!

1.4.3. vers: Melyik korban és hol kezdődött, s miért fogadták el? Honnan kapta a nagy bölcs, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa az ihletet, hogy összeállítsa ezt az írást?

1.4.4. vers: [Vyāsadeva] fia kiváló bhakta volt, rendíthetetlen monista, aki elméjét szünet nélkül rögzítette a monizmusban. Fölötte állt minden anyagi tettnek, ám mivel leplezte ezt, bolondnak hitték.

1.4.5. vers: Miközben Śrī Vyāsadeva fia nyomában haladt, a meztelenül fürdőző gyönyörű fiatal leányok elfedték testüket ruhájukkal, noha Śrī Vyāsadeva nem volt meztelen. Nem így cselekedtek azonban, amikor fia haladt arra. A bölcs megkérdezte ennek az okát. A leányok azt felelték, hogy fia tiszta, s így amikor rájuk pillantott, nem tett különbséget férfi és nő között, míg a bölcs igen.

1.4.6. vers: Hogyan ismerték fel őt [Śrīla Śukadevát, Vyāsa fiát] a város lakói, amikor látszólag mint fogyatékos, néma elmeháborodott, megérkezett Hastināpura [a mai Delhi] városába, miután bejárta a Kuru és Jāṅgala tartományokat?

1.4.7. vers: Hogyan találkozott Parīkṣit király e nagy bölccsel, s hogyan vált lehetővé, hogy az elénekelje neki a Védák magasztos, transzcendentális lényegét [a Bhāgavatamot]?

1.4.8. vers: [Śukadeva Gosvāmī] csupán annyi időt töltött a családosok ajtaja előtt, amennyi egy tehén megfejéséhez elegendő, s mindezt azért tette, hogy megszentelje a házat.

1.4.9. vers: Azt mondják, Parīkṣit Mahārāja az Úr legkiválóbb bhaktája, s hogy születése és cselekedetei mind csodálatosak. Kérlek, beszélj nekünk róla!

1.4.10. vers: Hatalmas uralkodó volt, s a birodalomnak, melyet örökül kapott, minden kincse az övé volt. Dicsőségével csak növelte a Pāṇḍu-dinasztia tekintélyét. Miért adott fel hát mindent, hogy a Gangesz partján ülve haláláig böjtöljön?

1.4.11. vers: Oly hatalmas uralkodó volt, hogy még ellenségei is eljöttek, hogy lábaihoz borulva saját érdekükben minden vagyonukat átadják neki. Fiatalsága és ereje teljében felülmúlhatatlan királyi gazdagsággal rendelkezett. Miért akart hát mindent feladni, még életét is?

1.4.12. vers: Akik átadják magukat az Istenség Személyiségének, azok csupán mások jólétéért, gyarapodásáért és boldogságáért élnek, s nem vezeti őket semmilyen önző érdek. Bár a király [Parīkṣit] nem ragaszkodott az anyagi tulajdonhoz, hogyan tudta mégis feladni halandó testét, amely másoknak menedéket jelentett?

1.4.13. vers: Tudjuk, hogy a Védák néhány részletét kivéve minden téma alapos ismerője vagy, így világos választ tudsz adni kérdéseinkre, melyeket most tettünk fel neked.

1.4.14. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: A második és a harmadik korszak találkozásakor Satyavatīnak, Vasu leányának méhében megszületett Parāśara fia, a nagy bölcs [Vyāsadeva].

1.4.15. vers: Egyszer, amint a nap felkelt, [Vyāsadeva] elvégezte reggeli fürdőjét a Sarasvatī vizében, majd leült magában, hogy meditáljon.

1.4.16. vers: Vyāsadeva, a nagy bölcs rendellenességet észlelt a korszakra előírt kötelességekben. Ez történik a földön az idő előrehaladtával a különböző korokban, láthatatlan erők hatására.

1.4.17-18. vers: A teljes tudással rendelkező nagy bölcs transzcendentális látása révén megjövendölte, hogy a kor hatására minden, ami anyagi, értékét veszti. Látta azt is, hogy megrövidül a hitetlen emberiség életének hossza, s az emberek a jóság híján türelmetlenné válnak. Így elmélkedett, az élet minden kasztjába és rendjébe tartozó emberek javára gondolva.

1.4.19. vers: Látta, hogy a Védákban említett áldozatok által az emberek megtisztíthatják tetteiket. Ezért hogy leegyszerűsítse a folyamatot, az egy Védát négy részre osztotta, hogy elterjedjen az emberek között.

1.4.20. vers: A tudás eredeti forrását [a Védát] négy különálló részre osztották fel, a Purāṇákban említett történelmi tényeket és hiteles történeteket pedig az ötödik Védának nevezik.

1.4.21. vers: Miután négy részre osztották a Védákat, Paila Ṛṣi a Ṛg Véda tudósa lett, Jaimini a Sāma Védáé, a Yajur Védával pedig egyedül Vaiśampāyana vált dicsőségessé.

1.4.22. vers: Sumantu Muni Aṅgirāra bízták az Atharva Védát, s a bölcs teljes odaadással ennek szentelte életét. A Purāṇákért és a történelmi feljegyzésekért apám, Romaharṣaṇa lett felelős.

1.4.23. vers: Amikor e tudós bölcsek eltávoztak, a rájuk bízott Védát átadták számtalan tanítványuknak, tanítványaik tanítványainak és azok tanítványainak. Így alakultak ki a Védák követőinek különféle ágai.

1.4.24. vers: A nagy bölcs, Vyāsadeva, aki nagyon kegyes a tudatlanok tömegéhez, úgy állította össze a Védákat, hogy azt a kevésbé értelmes emberek is befogadhassák.

1.4.25. vers: Könyörületességből a nagy szent úgy gondolta, hogy ez majd lehetővé teszi az emberek számára az élet végső céljának megértését. Összeállította hát a Mahābhārata című nagyszerű történelmi elbeszélést, a nők, a śūdrák és a kétszer születettek barátai részére.

1.4.26. vers: Ó, kétszer született brāhmaṇák! Elméje azonban nem volt elégedett, noha az emberiség teljes jólétéért fáradozott.

1.4.27. vers: A bölcs tehát elégedetlenséggel a szívében azonnal töprengeni kezdett, mert ismerte a vallás lényegét. Így szólt magában:

1.4.28-29. vers: Szigorú fegyelmező fogadalmakat betartva, színlelés nélkül imádtam a Védákat, a lelki tanítómestert és az áldozati oltárt. Tiszteletben tartottam a szabályokat, és megmutattam a tanítványi láncolat fontosságát annak a Mahābhāratának a magyarázatán keresztül, amely által még a nők, a śūdrák és mások [a kétszer születettek barátai is] megismerhetik a vallás ösvényét.

1.4.30. vers: Elégedetlen vagyok, bár mindennel rendelkezem, amit a Védák megkívánnak.

1.4.31. vers: Talán azért van ez, mert nem hangsúlyoztam ki kellőképpen az Úr odaadó szolgálatát, amely örömet okoz mind a tökéletes lények, mind a tévedhetetlen Úr számára.

1.4.32. vers: Ahogy már elmondtuk, Nārada épp akkor ért oda Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa kunyhójához, amely a Sarasvatī partján állt, amikor Vyāsadeva hiányosságai miatt bánkódott.

1.4.33. vers: Śrī Nārada áldásos érkezésekor Śrī Vyāsadeva illendően felállt, s olyan tisztelettel imádta őt, amilyenben csak Brahmāt, a teremtőt részesítik.