HU/SB 1.4.17-18
17-18. VERSEK
- bhautikānāṁ ca bhāvānāṁ
- śakti-hrāsaṁ ca tat-kṛtam
- aśraddadhānān niḥsattvān
- durmedhān hrasitāyuṣaḥ
- durbhagāṁś ca janān vīkṣya
- munir divyena cakṣuṣā
- sarva-varṇāśramāṇāṁ yad
- dadhyau hitam amogha-dṛk
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhautikānām ca—szintén mindennek, ami anyagból áll; bhāvānām—működése; śakti-hrāsam ca—és a természetes képességek csökkenése; tat-kṛtam—azáltal végzett; aśraddadhānān—a hitetlennek; niḥsattvān—a jóság kötőerejének hiányában türelmetlen; durmedhān—tompa elméjű; hrasita—csökkent; āyuṣaḥ—élethossz; durbhagān ca—a szerencsétlenek is; janān—az emberek; vīkṣya—látva; muniḥ—a muni; divyena—transzcendentális; cakṣuṣā—látásával; sarva—minden; varṇa-āśramāṇām—az élet minden osztálya és rendje; yat—mi; dadhyau—szemlélődött; hitam—jólét; amogha-dṛk—az, aki teljes tudással rendelkezik.
FORDÍTÁS
A teljes tudással rendelkező nagy bölcs transzcendentális látása révén megjövendölte, hogy a kor hatására minden, ami anyagi, értékét veszti. Látta azt is, hogy megrövidül a hitetlen emberiség életének hossza, s az emberek a jóság híján türelmetlenné válnak. Így elmélkedett, az élet minden kasztjába és rendjébe tartozó emberek javára gondolva.
MAGYARÁZAT
Az idő megnyilvánulatlan erői oly hatalmasak, hogy hatásukra idővel minden, ami anyagi, feledésbe merül. A négy korszakból álló milleneum utolsó szakaszában, a Kali-yugában az idő hatására minden anyagi dolog veszít energiájából. Ebben a korban nagymértékben csökken az emberi test élettartama, valamint romlik az emlékezőtehetség. Az anyag tevékenysége sem olyan ösztönző; a föld nem ad annyi gabonát, mint az előző korszakokban. A tehén nem ad annyi tejet, mint korábban, kevesebb zöldség és gyümölcs terem. Az élőlényeknek — sem az embereknek, sem az állatoknak — nem jut ízletes, tápláló eledel. Az élethez szükséges számtalan feltétel hiányában az élet hossza csökken, az emlékezet rövidül, az intelligencia csekély, az emberek között a kapcsolat képmutató, s még sorolhatnánk.
Vyāsadeva, a nagy bölcs látta ezt transzcendentális képességei révén. Ahogyan az asztrológus ismerheti az ember sorsát, vagy ahogyan a csillagász meg tudja jósolni a nap- és holdfogyatkozást, úgy a felszabadult lelkek, akik az írások segítségével látnak, meg tudják mondani az egész emberiség jövőjét. Lelki megvalósításuknak köszönhető éleslátásuk teszi ezt lehetővé.
Mindezek a transzcendentalisták, akik természetükből adódóan az Úr bhaktái, mindig lelkesedéssel szolgálják az emberiség érdekét. Ők az emberek igazi barátai, nem pedig a nép állítólagos vezetői, akik még azt sem látják, mi fog történni öt perccel később. Ebben a korban mind az emberek, mind úgynevezett vezetőik szerencsétlenek: nem hisznek a lelki tudományban, és a Kali-kor hatása alatt állnak. Örökké valamilyen betegségben szenvednek. Ebben a korban például számtalan TBC-s beteg és TBC-kórház van. Korábban ez nem így volt, hiszen azok az idők nem voltak ennyire kedvezőtlenek. E kor szerencsétlen emberei nem akarják meghallgatni a Śrīla Vyāsadevát képviselő transzcendentalistákat és azokat az önzetlen embereket, akik csupán olyan dolgokon törik a fejüket, ami mindenkinek javára válik, tartozzon az élet bármely osztályához és rendjéhez. A legkiválóbb filantrópusok azok a transzcendentalisták, akik Vyāsa, Nārada, Madhva, Caitanya, Rūpa, Sarasvatī — és mások — misszióját képviselik. Ők mindannyian egyek és azonosak. Lehet, hogy különböző személyek, de missziójuk célja egy és ugyanaz: visszavinni a bűnös lelkeket haza, Istenhez.