HU/SB 1.4.32
32. VERS
- tasyaivaṁ khilam ātmānaṁ
- manyamānasya khidyataḥ
- kṛṣṇasya nārado ’bhyāgād
- āśramaṁ prāg udāhṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—övé; evam—így; khilam—alacsonyabb rendű; ātmānam—lélek; manyamānasya—töpreng magában; khidyataḥ—megbán; kṛṣṇasya—Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsának; nāradaḥ abhyāgāt—Nārada odaért; āśramam—a kunyhó; prāg—előtt; udāhṛtam—mondta.
FORDÍTÁS
Ahogy már elmondtuk, Nārada épp akkor ért oda Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa kunyhójához, amely a Sarasvatī partján állt, amikor Vyāsadeva hiányosságai miatt bánkódott.
MAGYARÁZAT
Vyāsadeva nem tudásának hiánya miatt érzett elégedetlenséget. A Bhāgavata-dharma az Úr tiszta odaadó szolgálata, amelyet a monisták nem érthetnek meg. A monistákat nem sorolják a paramahaṁsák (az élet lemondott rendjének legtökéletesebbjei) közé. A Śrīmad-Bhāgavatam nem más, mint az Istenség Személyisége transzcendentális cselekedeteinek elbeszélése. Bár Vyāsadeva felhatalmazott, isteni tulajdonságokkal rendelkező személy, mégis elégedetlenséget érzett, mert egyik műve sem magyarázta el megfelelően az Úr transzcendentális cselekedeteit. Szívét Maga Śrī Kṛṣṇa töltötte meg ihlettel, s most ürességet érzett. E versből megtudhatjuk, hogy az Úr transzcendentális szerető szolgálata nélkül minden üres; míg az Úr transzcendentális szerető szolgálatában minden elérhető, a gyümölcsöző cselekedetekre és a tapasztalati filozófiai spekulációra irányuló minden külön erőfeszítés nélkül.