HU/SB 1.9.17
17. VERS
- tasmād idaṁ daiva-tantraṁ
- vyavasya bharatarṣabha
- tasyānuvihito ’nāthā
- nātha pāhi prajāḥ prabho
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; idam—ezt; daiva-tantram—csupán a gondviselés varázslata; vyavasya—kiderít; bharata-ṛṣabha—ó, Bharata sarjainak legjobbja; tasya—Általa; anuvihitaḥ—ahogy kívánta; anāthāḥ—kilátástalan; nātha—ó, mester; pāhi—csak óvd; prajāḥ—az alattvalókat; prabho—ó, Uram.
FORDÍTÁS
Ó, Bharata sarjainak legjobbja [Yudhiṣṭhira], én azt mondom ezért, hogy mindez az Úr terve! El kell fogadnod és követned kell az Úr felfoghatatlan tervét. Te vagy most a kiválasztott uralkodó, uram, s vigyáznod kell alattvalóidra, akik támasz nélkül maradtak.
MAGYARÁZAT
Van egy közismert mondás, mely szerint a háziasszony a lányát tanítva tanítja a menyét. Az Úr is a bhaktáit tanítva tanítja a világot. A bhaktának semmi újat nem kell megtanulnia az Úrtól, mert az őszinte bhaktát az Úr belülről tanítja. Ezért aztán amikor a bhaktát nyilvánosan tanítja, ahogyan az a Bhagavad-gītā tanítása esetében történt, az a csekélyebb értelmi képességekkel rendelkezőknek szól. A bhakta kötelessége tehát az, hogy a szenvedéseket örömmel, áldásként fogadja az Úrtól. Bhīṣmadeva azt tanácsolta a Pāṇḍaváknak, hogy ne habozzanak elfogadni az uralkodással járó felelősséget. A szegény alattvalók a kurukṣetrai csata következtében oltalom nélkül maradtak, s arra vártak, hogy Yudhiṣṭhira Mahārāja átvegye a hatalmat. Egy tiszta bhakta a szenvedéseket az Úr kegyének tekinti. Mivel az Úr abszolút, nincs anyagi különbség a kettő között.