HU/SB 1.9.18
18. VERS
- eṣa vai bhagavān sākṣād
- ādyo nārāyaṇaḥ pumān
- mohayan māyayā lokaṁ
- gūḍhaś carati vṛṣṇiṣu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
eṣaḥ—ez; vai—határozottan; bhagavān—az Istenség Személyisége; sākṣāt—eredeti; ādyaḥ—az első; nārāyaṇaḥ—a Legfelsőbb Úr (aki a vízen fekszik); pumān—a legfelsőbb élvező; mohayan—megtévesztő; māyayā—Önmaga teremtette energiája révén; lokam—a bolygók; gūḍhaḥ—aki felfoghatatlan; carati—mozog; vṛṣṇiṣu—a Vṛṣṇi családban.
FORDÍTÁS
Śrī Kṛṣṇa nem más, mint a felfoghatatlan, eredeti Istenség Személyisége. Ő az első Nārāyaṇa, a legfelsőbb élvező, mégis úgy él Vṛṣṇi király leszármazottjai között, mintha közülünk való lenne, Maga teremtette energiájával pedig megzavar bennünket.
MAGYARÁZAT
A tudás megszerzésének védikus módszere a deduktív folyamat. A védikus tudást a hiteles tekintélyektől származó tanítványi láncon keresztül sajátíthatjuk el tökéletesen. Ez a tudás sohasem dogmatikus, mint ahogyan azt a nem túlságosan okos emberek helytelenül gondolják. Egyedül az anya hivatott arra, hogy igazolja az apa azonosságát, s egyedül ő hivatott arra, hogy ebben a bizalmas témában választ adjon. Ezért nem lehet dogmatikus az, ha egy hiteles tekintélyre támaszkodunk. A Bhagavad-gītā megerősíti ezt az igazságot a negyedik fejezetben (BG 4.2). A tanulás tökéletes folyamata az, amikor hiteles forrásból szerzünk ismereteket. Ezt a rendszert egyetemes igazságként fogadják el, és csak a hamis érveket felhozók beszélnek ellene. Manapság modern űrhajók járják a világűrt, s amikor a tudósok azt mondják, hogy a hold túlsó oldalán jártak, az emberek vakon elhiszik ezeket a történeteket, mert a tudósokat hiteles tekintélyekként fogadták el. A hiteles tekintélyek mondanak valamit, a közemberek pedig hisznek nekik. Ám a védikus igazságokról azt tanították nekik, hogy ne higgyék el. Még ha esetleg el is fogadják, akkor is más magyarázatot fűznek hozzájuk. Minden ember meg akarja ismerni a védikus tudományt, de ostobán tagadják ezt. Ez azt jelenti, hogy a félrevezetett emberek hisznek az egyik forrásnak, a tudósoknak, de elvetik a Védák hitelességét. Ennek az eredménye az, hogy az emberek oly mélyre süllyedtek.
E versekben egy felhatalmazott személy beszél Śrī Kṛṣṇáról mint az eredeti Istenség Személyiségéről és az első Nārāyaṇáról. Még egy olyan hatalmas imperszonalista filozófus is, mint Śaṅkara Ācārya, azt mondja a Bhagavad-gītāhoz fűzött magyarázata elején, hogy Nārāyaṇa, az Istenség Személyisége fölötte áll az anyagi teremtésnek.* Ez az univerzum egyike az anyagi teremtéseknek, Nārāyaṇa azonban transzcendentális az anyaghoz képest.
Bhīṣmadeva egyike a tizenkét mahājanának, akik ismerik a transzcendentális tudás elveit. Kijelentését, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa az eredeti Istenség Személyisége, az imperszonalista Śaṅkara is megerősíti. Minden más ācārya is alátámasztja ezt az állítást, így nincs lehetőség arra, hogy ne fogadjuk el az Úr Śrī Kṛṣṇát az eredeti Istenség Személyiségeként. Bhīṣmadeva azt mondja, az Úr az első Nārāyaṇa, s ezt Brahmājī is megerősíti a Bhāgavatamban (SB 10.14.14). Kṛṣṇa az első Nārāyaṇa. A lelki világban (Vaikuṇṭhán) számtalan Nārāyaṇa van, mindannyian ugyanaz az Istenség Személyisége, s az eredeti Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa teljes kiterjedéseinek tekintik őket. Az Úr Śrī Kṛṣṇa első formája először Baladeva formájává terjeszti ki Magát, majd Baladeva sok formába terjed ki — Saṅkarṣaṇa, Pradyumna, Aniruddha, Vāsudeva, Nārāyaṇa, Puruṣa, Rāma és Nṛsiṁha. Ezek a kiterjedések mind ugyanaz a viṣṇu-tattva, Śrī Kṛṣṇa pedig az eredeti forrása minden teljes kiterjedésnek. Ezért hát Ő a közvetlen Istenség Személyisége. Ő a teremtője az anyagi világnak, s Ő az uralkodó Istenség, aki Nārāyaṇaként ismert minden Vaikuṇṭha bolygón. Így aztán tettei az emberi lények között zavart keltenek. Az Úr azt mondja a Bhagavad-gītāban, hogy az ostoba emberek emberi lénynek tekintik Őt, s nem ismerik cselekedeteinek összetettségét.
A Śrī Kṛṣṇával kapcsolatos zavarodottságot kétféle — belső és külső — energiájának működése okozza a harmadikon, a határenergián. Az élőlények az Úr határenergiájának kiterjedései, így néha a belső, néha a külső energia zavarja meg őket. A belső energia megtévesztő hatása által Śrī Kṛṣṇa számtalan Nārāyaṇává terjed ki, s viszonozza, illetve elfogadja az élőlényektől a transzcendentális odaadó szolgálatot a lelki világban. Külső energiájának megnyilvánulásával megjelenik az anyagi világban az emberek, az állatok vagy a félistenek között, hogy az élet számtalan fajában visszaállítsa elfelejtett kapcsolatát az élőlényekkel. A kiváló, hiteles tekintélyek azonban, amilyen Bhīṣma is volt, az Úr kegyéből képesek megmenekülni e zavarodottságtól.
*
- nāráyaṇaḥ paro ’vyaktād
- aṇḍam avyakta-sambhavam
- aṇḍasyāntas tv ime lokāḥ
- sapta dvīpā ca medinī
- (Śaṅkara: Bg. Bhāsya)