HU/SB 1.9.19
19. VERS
- asyānubhāvaṁ bhagavān
- veda guhyatamaṁ śivaḥ
- devarṣir nāradaḥ sākṣād
- bhagavān kapilo nṛpa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asya—az Övé; anubhāvam—dicsősége; bhagavān—a leghatalmasabb; veda—tudja; guhya-tamam—nagyon bensőséges; śivaḥ—az Úr Śiva; deva-ṛṣiḥ—a nagy bölcs a félistenek között; nāradaḥ—Nārada; sākṣāt—közvetlenül; bhagavān—az Istenség Személyisége; kapilaḥ—Kapila; nṛpa—ó, király.
FORDÍTÁS
Ó, király! Az Úr Śiva, Nārada, a félistenek bölcse és Kapila, az Istenség inkarnációja mind bensőségesen ismerik dicsőségét, közvetlen kapcsolatukon keresztül.
MAGYARÁZAT
Az Úr tiszta bhaktái mind bhāvák, azaz olyan személyek, akik a különböző transzcendentális szerető szolgálatokban jól ismerik az Úr dicsőségét. Ahogyan az Úrnak teljes formájában számtalan kiterjedése van, úgy számtalan tiszta bhaktája is van, akik a különféle kapcsolatok alapján merülnek el a szolgálatban. Az Urat eredetileg tizenkét nagy bhakta szolgálja: Brahmā, Nārada, Śiva, Kumāra, Kapila, Manu, Prahlāda, Bhīṣma, Janaka, Śukadeva Gosvāmī, Bali Mahārāja és Yamarāja. Bhīṣmadeva — habár közéjük tartozik — csak három fontos nevet említ meg a tizenkettő közül, akik ismerik az Úr dicsőségét. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura, a mostani korszak nagy ācāryáinak egyike elmagyarázza, hogy amikor az anubhāvát, az Úr dicsőségét a bhakta először ismeri föl, eksztázisba kerül, kimutatva az izzadás, a remegés, a sírás, a testi kitörések tüneteit, amelyek az Úr dicsőségének biztos megértésével fokozódnak. A bhāvák e különféle megértései figyelhetők meg Yaśodā és az Úr között (amikor Yaśodā megkötözi az Urat), valamint akkor, amikor az Úr Arjuna harci szekerét hajtja szeretetteljes kapcsolatukban. Az Úr dicsősége abban nyilvánul meg, hogy bhaktái előtt egy alsóbbrendű szerepet vesz föl — s ez csupán az Úr dicsőségének egy megnyilvánulása. Śukadeva Gosvāmī és a Kumārák, bár a transzcendens szintjén álltak, a bhāva egy másik formája által tértek meg és váltak az Úr tiszta bhaktájává. A szenvedésekkel, amelyeket az Úr mér bhaktájára, az Úr a transzcendentális bhāva egy újabb kapcsolatát alapozza meg. Az Úr azt mondja: „Nehéz helyzetbe hozom hívemet, így jobban megtisztul a közöttünk lévő transzcendentális bhāva kapcsolatában.” Ha a bhaktát anyagi megpróbáltatásoknak teszi ki, az azt eredményezi, hogy a bhakta megszabadul az illuzórikus anyagi kapcsolattól. Az anyagi kapcsolatok alapját az anyagi élvezetek viszonzása jelenti, amely csakis anyagi forrásokon nyugszik. Ezért amikor az anyagi lehetőségeket az Úr visszavonja, a bhakta teljes mértékben vonzódni kezd az Úr transzcendentális szerető szolgálatához. Így emeli ki az Úr az elesett lelket az anyagi lét mocsarából. Amikor az Úr szenvedést mér bhaktájára, az különbözik azoktól a gyötrelmektől, melyeket a bűnös tettek eredményeképpen kell elszenvednie. Az Úr dicsőségét legfőképpen a nagy mahājanák ismerik — Brahmā, Śiva, Nārada, Kapila, Kumāra és Bhīṣma, ahogy korábban említettük —, s kegyükből bárki szert tehet erre az ismeretre.