HU/SB 1.9.30
30. VERS
- tadopasaṁhṛtya giraḥ sahasraṇīr
- vimukta-saṅgaṁ mana ādi-pūruṣe
- kṛṣṇe lasat-pīta-paṭe catur-bhuje
- puraḥ sthite ’mīlita-dṛg vyadhārayat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadā—akkor; upasaṁhṛtya—visszavonva; giraḥ—beszéd; sahasraṇīḥ—Bhīṣmadeva (aki ezernyi tudományban és művészetben volt jártas); vimukta-saṅgam—tökéletesen megszabadulva minden mástól; manaḥ—elme; ādi-pūruṣe—az eredeti Istenség Személyiségének; kṛṣṇe—Kṛṣṇának; lasat-pīta-paṭe—sárga ruhába öltözve; catur-bhuje—a négykarú, eredeti Nārāyaṇának; puraḥ—éppen előtte; sthite—állva; amīlita—széles; dṛk—látás; vyadhārayat—rögzítette.
FORDÍTÁS
Ekkor a férfi, aki oly sok témáról beszélt ezer és ezer jelentést feltárva, aki ezer és ezer csatatéren harcolt, emberek ezreit védelmezve, elhallgatott. Tökéletesen megszabadulva minden köteléktől, elméjét minden másról visszavonta, s tágra nyitott szemeit az eredeti Istenség Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára függesztette, aki ott állt előtte négykarú formájában, ragyogóan fénylő sárga ruhába öltözve.
MAGYARÁZAT
Anyagi teste elhagyásának emlékezetes órájában Bhīṣmadeva dicsőséges példát állított fel az emberi életforma oly fontos feladatát illetően. Az, ami a haldokló ember figyelmét magára vonja, határozza meg következő életének kezdetét. Ezért ha valaki elmélyülten a Legfelsőbb Úrra, Śrī Kṛṣṇára gondol, minden kétséget kizárva visszatér Hozzá. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 8.5-15):
5: Bárki legyen is az, ha élete végén a halál pillanatában Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
6: Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.
7: Ezért, ó, Arjuna, gondolj mindig Rám Kṛṣṇa formámban, és ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességeidet! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám rögzítve kétségtelenül elérsz Engem.
8: Ó, Pārtha [Arjuna]! Aki Rajtam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül hogy letérne az útról, az biztosan elér Engem.
9: Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, fenntartója mindennek, túl van az anyagi felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Ő, mint a nap, s mivel transzcendentális, túl van ezen az anyagi természeten.
10: Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.
11: A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az oṁkārát vibrálják, valamint a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók cölibátusban élnek. Most pedig elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.
12: A yoga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevékenységtől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember meggyökerezhet a yogában.
13: Ha a yogát gyakorló, a betűk legtökéletesebb kombinációjából eredő szent oṁ szótagot vibráló személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden bizonnyal a lelki bolygókra jut.
14: Ó, Pṛthā fia! Aki rendíthetetlenül mindig Rám gondol, könnyen el is ér Engem, mert az ilyen személy állandó odaadó szolgálatban él.
15: A nagy lelkek, az odaadó yogīk, miután elértek Engem, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti világba, mert elérték a legfelsőbb rendű tökéletességet.
Śrī Bhīṣmadeva már elérte azt a tökéletességet, hogy saját akaratából hagyhatta el testét, s olyan szerencsés volt, hogy az Úr Kṛṣṇa, figyelmének középpontja személyesen volt jelen halálának idején. Ezért tágra nyitott szemeit Rá szögezte, mert őszinte szeretetében hosszú ideig akarta látni Őt. Tiszta bhakta volt, így hát nem sokat törődött a yoga szabályainak részletes követésével. Az egyszerű bhakti-yoga elegendő a tökéletesség eléréséhez, ezért Bhīṣmadeva hőn óhajtott vágya az volt, hogy láthassa az Úr Kṛṣṇa személyét, a legszeretettebb lényt. Az Úr kegyelméből Śrī Bhīṣmadeva megkapta ezt a lehetőséget utolsó leheletekor.