HU/SB 1.9.32
32. VERS
- śrī-bhīṣma uvāca
- iti matir upakalpitā vitṛṣṇā
- bhagavati sātvata-puṅgave vibhūmni
- sva-sukham upagate kvacid vihartuṁ
- prakṛtim upeyuṣi yad-bhava-pravāhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bhīṣmaḥ uvāca—Śrī Bhīṣmadeva így szólt; iti—így; matiḥ—gondolkodás, érzés, akarat; upakalpitā—befektetett; vitṛṣṇā—minden érzéki vágytól mentesen; bhagavati—az Istenség Személyiségének; sātvata-puṅgave—a bhakták vezetőjének; vibhūmni—a nagynak; sva-sukham—önelégedettség; upagate—Neki, aki elérte ezt; kvacit—néha; vihartum—transzcendentális örömében; prakṛtim—az anyagi világban; upeyuṣi—fogadd el; yat-bhava—akiből a teremtés; pravāhaḥ—létrejött és megsemmisült.
FORDÍTÁS
Bhīṣmadeva szólt: Gondolkodásomat, érzéseimet és akaratomat, amelyek oly sokáig a legkülönbözőbb témákkal és kötelességekkel törődtek, hadd merítsem el most a mindenható Úr Śrī Kṛṣṇában. Ő mindig elégedett Önmagában, néha azonban, hiszen Ő a bhakták vezetője, transzcendentális boldogságot élvez, amikor alászáll az anyagi világba, noha egyedül Tőle származik az anyagi világ.
MAGYARÁZAT
Mivel Bhīṣmadeva államférfi, a Kuru-dinasztia vezetője, emellett pedig nagy tábornok és a kṣatriyák vezére volt, elméjét számtalan téma foglalkoztatta, gondolkodása, érzése és akarata oly sokféle dologban mélyedt el. Most, hogy eljusson a tiszta odaadó szolgálathoz, minden gondolkodó és érző képességét, minden akaraterejét tökéletesen a Legfelsőbb Lénybe, az Úr Śrī Kṛṣṇába akarta meríteni. Ez a vers azt írja az Úrról, hogy Ő a bhakták vezetője, s mindenható. Bár az Úr Kṛṣṇa az eredeti Istenség Személyisége, Ő Maga száll alá a földre, hogy tiszta bhaktáira az odaadó szolgálat áldását szórja. Néha eredeti formájában, mint Úr Kṛṣṇa száll alá, máskor pedig az Úr Caitanyaként. Mindketten a tiszta bhakták vezetői. Az Úr tiszta bhaktáinak nincs más vágya, mint hogy szolgálhassák az Urat, ezért sātvatának nevezik őket. Az Úr a legfőbb sātvata. Bhīṣmadevának tehát nem volt más vágya. Amíg az ember nem tisztul meg minden anyagi vágytól, az Úr nem lesz a vezetője. A vágyakat nem lehet eltörölni, de meg kell tisztítani őket. A Bhagavad-gītāban az Úr Maga erősíti meg, hogy azt a tiszta bhaktát, aki szüntelenül elmélyed az Ő szolgálatában, belül, szívében látja el tanácsokkal. Ilyen útmutatást sohasem ad azért, hogy anyagi célokat szolgáljon vele. Csakis azért adja, hogy az élőlény hazatérhessen, vissza Istenhez (BG 10.10). A közönséges emberek, az abhakták esetében, akik uralkodni akarnak az anyagi természet fölött, az Úr amellett, hogy jóváhagyja tetteiket és cselekedeteik tanújává válik, sohasem ad tanácsot arra vonatkozóan, hogyan térjenek vissza Hozzá. Az Úr tehát nem egyformán viselkedik az élőlényekkel: másképp bánik a bhaktákkal és másképp az abhaktákkal. Ő minden élőlény vezetője, ahogyan az ország királya uralkodik mind a rabok, mind pedig a szabad állampolgárok fölött, viselkedése azonban attól függően, hogy bhaktákról vagy abhaktákról van-e szó, változó. Az abhakták sohasem fogadják meg az Úr egyetlen tanácsát sem, ezért az Úr az ő esetükben mindig csöndben marad, noha tanúja minden tettüknek, s megajándékozza őket a szükséges eredménnyel, jóval és rosszal egyaránt. A bhakták az anyagi jó és rossz fogalma fölött állnak. Ők a transzcendencia útján haladnak, ezért nem vágynak semmire sem, ami anyagi. A bhakta Śrī Kṛṣṇát az eredeti Nārāyaṇaként is ismeri, mivel az Úr Śrī Kṛṣṇa teljes kiterjedése által megjelenik, mint Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, az egész anyagi teremtés eredeti forrása. Az Úr vágyik tiszta bhaktái társaságára, és csupán miattuk jelenik meg a földön, hogy boldoggá tegye őket. Saját akaratából jelenik meg. Nem az anyagi természet feltételei kényszerítik, ezért vibhunak, azaz mindenhatónak jellemzik, hiszen Őt sohasem kötik feltételekhez az anyagi természet törvényei.