HU/SB 1.9.34
34. VERS
- yudhi turaga-rajo-vidhūmra-viṣvak-
- kaca-lulita-śramavāry-alaṅkṛtāsye
- mama niśita-śarair vibhidyamāna-
- tvaci vilasat-kavace ’stu kṛṣṇa ātmā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yudhi—a csatatéren; turaga—lovak; rajaḥ—por; vidhūmra—hamuszínűre változott; viṣvak—hullámzik; kaca—haj; lulita—szétszórt; śramavāri—izzadság; alaṅkṛta—díszítve; āsye—az arcnak; mama—enyém; niśita—éles; śaraiḥ—a nyilak által; vibhidyamāna—átszúrva; tvaci—a bőrben; vilasat—élvezetet talál; kavace—védőfegyverzet; astu—legyen; kṛṣṇe—Śrī Kṛṣṇának; ātmā—elme.
FORDÍTÁS
A csatatéren [ahol Śrī Kṛṣṇa barátságból Arjunát segítette] az Úr Kṛṣṇa hullámos haja hamuszürkévé változott a portól, melyet a lovak patái vertek föl, s igyekezetében izzadságcsöppek borították arcát. Mindezen ékessége, melyet az éles nyilaim okozta sebek még inkább kiemeltek, örömmel töltötték el Őt. Bár örökké így emlékezhetnék Rá!
MAGYARÁZAT
Az Úr az örökkévalóság, a boldogság és a tudás abszolút formája. Ha tiszta szeretettel és ragaszkodással ajánljuk fel, Ő kegyesen elfogadja a transzcendentális szerető szolgálatot az öt alapvető kapcsolat, a śānta, dāsya, sakhya, vātsalya és mādhurya rasa egyikében, azaz a semleges, a szolgai, a szülői kapcsolatban, a gyermeki ragaszkodásban és a szerelemben. Śrī Bhīṣmadeva, az Úr nagy bhaktája szolgai kapcsolatban áll Vele. Így aztán amikor hegyes nyilakat lő az Úr transzcendentális testére, az ugyanolyan, mint amikor egy másik bhakta puha rózsákat szórva Rá imádja Őt.
Bhīṣmadeva — úgy tűnik — megbánja tetteit, amelyeket az Úr személye ellen elkövetett, valójában azonban az Úr testének egyáltalán nem okozott fájdalmat, hiszen az Ő léte transzcendentális. Teste nem anyagi. Ő Maga és teste teljes lelki azonosság. A lelket sohasem lehet megvágni, megégetni, kiszárítani vagy benedvesíteni. Ezt a Bhagavad-gītā nagyon szemléletesen elmagyarázza. Ugyanerről ír a Skanda Purāṇa is: azt mondja, hogy a lélek örökké szennyezetlen és elpusztíthatatlan. Nem lehet bántalmazni, nem lehet kiszárítani. Amikor az Úr Viṣṇu megjelenik előttünk inkarnációjában, olyannak tűnik, mint egy anyagi börtönbe zárt, feltételekhez kötött lélek, csupán azért, hogy megzavarja az asurákat, a hitetleneket, akik már az Úr megjelenése pillanatától arra vágynak, hogy elpusztítsák Őt. Kaṁsa Kṛṣṇával, Rāvaṇa pedig Rāmával akart végezni, mert ostoba módon nem tudták, hogy az Urat sohasem lehet megölni: a lélek elpusztíthatatlan.
Ezért az, hogy Bhīṣmadeva megsebezte az Úr Kṛṣṇa testét, egyfajta zavart okoz az ateisták körében, míg a bhaktákat, a felszabadult lelkeket ez nem zavarja meg.
Bhīṣmadeva felismerte az Úr végtelen kegyét, amikor nem hagyta Arjunát egyedül, annak ellenére, hogy Bhīṣmadeva hegyes nyilai zúdultak Rá, s nem vonakodott attól sem, hogy halálos ágyához járuljon, bár Bhīṣmadeva a csatatéren nem viselkedett illendően Vele. Mind Bhīṣma megbánása, mind az Úr kegyes viselkedése egyedülálló ebben a jelenetben.
Śrī Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura — a nagy ācārya és bhakta az Úrhoz fűződő szerelmi kapcsolatban — nagyon lényeges megjegyzést tesz ebben a vonatkozásban. Azt mondja, hogy a seb, amelyet Bhīṣmadeva hegyes nyila ejtett az Úr testén, olyan örömet okozott az Úrnak, mint amikor egy kedvese megharapja az Úr testét, a szexuális vágy erős érzetétől vezérelve. Az ellenkező nem harapását sohasem szabad az ellenségeskedés jelének tekinteni, még akkor sem, ha sebet ejt a testen. Ezért a harc, mint a transzcendentális boldogság kapcsolata az Úr és az Ő tiszta bhaktája, Śrī Bhīṣmadeva között, a legkevésbé sem volt anyagi kapcsolat. Ezenkívül mivel az Úr teste és Maga az Úr azonosak, abszolút testét nem lehetett megsebezni. Az éles nyílvesszők okozta látszólagos sebek a közönséges ember számára félrevezetők, de aki rendelkezik egy kevés abszolút tudással, megértheti a transzcendentális viszonyt a hősies kapcsolatban. Az Urat tökéletesen boldoggá tették a Bhīṣmadeva éles nyilai okozta sebek. A vibhidyamāna szó nagyon jelentős, mert az Úr bőre nem különbözik az Úrtól. A mi bőrünk különbözik a lelkünktől, ezért a mi esetünkben a vibhidyamāna szó, amelynek jelentése meghorzsolt, megvágott, teljesen megfelelő lenne. A transzcendentális boldogságnak számtalan formája van, s az anyagi világbeli tettek számtalan változata nem más, mint a transzcendentális boldogság eltorzult tükröződése. Az anyagi világban minden anyagi minőségű, ezért mámorral teli, míg az abszolút tartományban, mivel minden ugyanazzal az abszolút természettel rendelkezik, csupán az élvezet változatai vannak jelen, mámor nélkül. Az Úrnak élvezetet okoztak a sebek, melyeket nagy bhaktája, Bhīṣmadeva ejtett a testén, s mivel Bhīṣmadeva a hősies rasa bhaktája, e megsebzett állapotában rögzíti Kṛṣṇára az elméjét.