HU/SB 1.9.43
43. VERS
- sūta uvāca
- kṛṣṇa evaṁ bhagavati
- mano-vāg-dṛṣṭi-vṛttibhiḥ
- ātmany ātmānam āveśya
- so ’ntaḥśvāsa upāramat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī mondta; kṛṣṇe—az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége; evam—csak; bhagavati—Neki; manaḥ—az elmével; vāk—beszéd; dṛṣṭi—látás; vṛttibhiḥ—cselekedetek; ātmani—a Felsőléleknek; ātmānam—az élőlény; āveśya—beleolvadva; saḥ—ő; antaḥ-śvāsaḥ—belélegez; upāramat—elcsöndesült.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Bhīṣmadeva elmerült hát a Felsőlélekben, az Úr Śrī Kṛṣṇában, az Istenség Legfelsőbb Személyiségében elméjével, beszédével, látásával és cselekedeteivel. Aztán elhallgatott, s többé nem lélegzett.
MAGYARÁZAT
Azt az állapotot, amelyet Bhīṣmadeva ért el anyagi teste elhagyásakor, nirvikalpa-samādhinak nevezik, mert önvalóját az Úrról szóló gondolatokba, elméjét pedig az Úr számtalan tettének emlékébe merítette. Az Úr dicsőségét zengte, s megpillantotta az Urat, amint személyesen megjelent előtte. Így minden tevékenysége rendíthetetlenül az Úrra rögzült. Ez a legtökéletesebb állapot, s odaadó szolgálatot végezve bárki elérheti ezt a szintet. Az Úr odaadó szolgálata kilenc alapvető folyamatból áll:
- hallás,
- éneklés,
- emlékezés,
- az Úr lótuszlábainak szolgálata,
- imádat,
- imádkozás,
- az utasítások végrehajtása,
- baráti kapcsolat kialakítása és
- teljes meghódolás.
Mindegyik egyformán képes a kívánt eredményhez juttatni, de ehhez arra van szükség, hogy megszakítás nélkül, az Úr egy tapasztalt bhaktája vezetésével gyakoroljuk őket. Az első dolog, a hallás a legfontosabb közülük, s ezért a Bhagavad-gītā, majd később a Śrīmad-Bhāgavatam hallgatása rendkívül lényeges a komoly szándékú jelölt számára, aki végül el akar jutni arra a szintre, melyet Bhīṣmadeva elért. Azt az egyedülálló helyzetet, amelybe Bhīṣmadeva a halálakor került, bárki elérheti, még akkor is, ha az Úr Kṛṣṇa talán nem jelenik meg személyesen. Az Úr szavai, melyek a Bhagavad-gītāban vagy a Śrīmad-Bhāgavatamban találhatók, nem különböznek Tőle. Az Úr hang-inkarnációi ezek, melyeket az ember arra használhat, hogy képes legyen eljutni Śrī Bhīṣmadeva szintjére, aki a nyolc Vasu egyike volt. Minden embernek és minden állatnak meg kell halnia az élet egy pontján, de aki úgy távozik el, mint Bhīṣmadeva, az tökéletességet ér el, míg, akit a természet törvényei kényszerítenek, az állatként hal meg. Ez a különbség az állat és az ember között. Az emberi életforma célja legfőképpen az, hogy úgy haljunk meg, mint Bhīṣmadeva.