HU/SB 1.9.44
44. VERS
- sampadyamānam ājñāya
- bhīṣmaṁ brahmaṇi niṣkale
- sarve babhūvus te tūṣṇīṁ
- vayāṁsīva dinātyaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sampadyamānam—belemerülve; ājñāya—miután ezt megtudta; bhīṣmam—Śrī Bhīṣmadeváról; brahmaṇi—a Legfelsőbb Abszolútba; niṣkale—határtalan; sarve—a jelenlévők; babhūvuḥ te—mindannyian; tūṣṇīm—elcsöndesedtek; vayāṁsi iva—mint a madarak; dina-atyaye—a nap végén.
FORDÍTÁS
A jelenlévők megértették, hogy Bhīṣmadeva a Legfelsőbb Abszolút határtalan örökkévalóságába merült, s mindnyájan elnémultak, akár alkonyatkor a madarak.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Abszolút határtalan örökkévalóságába belépni vagy abban elmerülni azt jelenti, hogy belépünk az élőlény eredeti otthonába. Az élőlények mind az Abszolút Istenség Személyiségének szerves alkotórészei, ezért mind örök kapcsolatban állnak Vele, mint szolga és szolgált. Az Urat minden szerves része szolgálja, ahogyan a teljes gépezetet szolgálják alkatrészei. Azok az alkatrészek, amelyeket eltávolítottak a gépből, az egészből, többé már nem fontosak. Hasonlóan az Abszolút bármely szerves része, amely eltávolodott az Úr szolgálatától, haszontalan. Az anyagi világba került élőlények a legfelsőbb egészről levált szerves részek, s többé már nem olyan fontosak, mint az eredeti szerves részek. Vannak azonban az egységbe jobban beletartozó, örökké felszabadult élőlények. Az Úr Durgā-śaktīnak nevezett anyagi energiája — vagyis a börtön igazgatója — ügyel a levált szerves részekre, akiknek így az anyagi természet törvényeinek irányítása alatt a feltételekhez kötött életen kell keresztülmenniük. Amikor az élőlényben ez tudatosul, megpróbál hazajutni, vissza Istenhez, s így lelki ösztönzése megkezdődik. Ezt a lelki késztetést brahma-jijñāsának nevezik, vagyis érdeklődésnek a Brahmanról. Elsődlegesen ez a brahma-jijñāsa a tudás, a lemondás és az Úrnak végzett odaadó szolgálat által válik sikeressé. A jñāna, azaz a Brahmanról szóló tudás azt jelenti: mindent tudni Brahmanról, a Legfelsőbbről. A lemondás nem más, mint eltávolodás az anyagi ragaszkodástól, az odaadó szolgálat pedig az újjáéledést jelenti, az élőlény eredeti helyzetének gyakorlásával. A sikert elért élőlényeket, akik beléphetnek az Abszolút birodalmába, jñānīknak, yogīknak és bhaktáknak hívják. A jñānīk és a yogīk a Legfelsőbb imperszonalista sugárzásába hatolnak, míg a bhakták a Vaikuṇṭhaként ismert lelki bolygókra kerülnek. Ezeken a lelki bolygókon a Legfelsőbb Úr mint Nārāyaṇa uralkodik, és az egészséges, feltételekhez nem kötött élőlények ott élnek, odaadóan szolgálva az Urat, a szolga, a barát, a szülő vagy a kedves szerepében. Ott a feltételekhez nem kötött élőlények teljes szabadságban élvezik az életet az Úrral, míg az imperszonalista jñānīk és yogīk a Vaikuṇṭha bolygók ragyogó, személytelen sugárzásába hatolnak. A Vaikuṇṭha bolygók oly sugárzóak, mint a nap, és sugaraikat nevezik brahmajyotinak. A brahmajyoti korlátlanul terjed, s az anyagi világ nem más, mint e brahmajyoti jelentéktelen részletének befedett része. Ez a befedés ideiglenes, ezért csupán egyfajta illúzió.
Bhīṣmadeva, az Úr tiszta bhaktája belépett a lelki birodalomba a Vaikuṇṭha bolygók egyikén, ahol az Úr Pārtha-sārathi örök formájában uralkodik a feltételekhez nem kötött élőlények fölött, akik szüntelenül az Urat szolgálják. Bhīṣmadeva esetében az a szeretet és ragaszkodás mutatkozik meg, amely az Urat és bhaktáját összeköti. Bhīṣmadeva sohasem felejtette el az Úr transzcendentális Pārtha-sārathi formáját, az Úr pedig személyesen jelen volt, amikor Bhīṣmadeva a transzcendentális világba távozott. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége.