HU/SB 1.9.45
45. VERS
- tatra dundubhayo nedur
- deva-mānava-vāditāḥ
- śaśaṁsuḥ sādhavo rājñāṁ
- khāt petuḥ puṣpa-vṛṣṭayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atra—ezután; dundubhayaḥ—dobok; neduḥ—hangzottak; deva—más bolygók félistenei; mānava—emberek minden országból; vāditāḥ—ütve; śaśaṁsuḥ—dicsőítve; sādhavaḥ—becsületes; rājñām—a királyi rend által; khāt—az égből; petuḥ—esni kezdett; puṣpa-vṛṣṭayaḥ—virágeső.
FORDÍTÁS
Ezután tiszteletük jeléül mind az emberek, mind a félistenek megszólaltatták dobjaikat, a derék királyi rend tagjai pedig tiszteletüket és megbecsülésüket fejezték ki. Az égből virágeső hullott.
MAGYARÁZAT
Bhīṣmadevát az emberek és a félistenek egyaránt tisztelték. Az emberi lények a földön és a hasonló bolygókon, a Bhūr és Bhuvar bolygócsoportokon élnek, míg a félistenek a Svar bolygókon, a mennyei bolygókon. Valamennyien, mint nagy harcost és az Úr kiváló bhaktáját ismerték Bhīṣmadevát. Mahājana volt (azaz hiteles tekintély), így egyenlő szinten állt Brahmāval, Nāradával és Śivával, annak ellenére, hogy ember volt. A hatalmas félistenekkel egyenrangú tulajdonságokra csakis a lelki tökéletesség elérésével lehet szert tenni. Bhīṣmadevát tehát az egész univerzumban ismerték. Az ő idejében a bolygóközi utazásokat finomabb módszerekkel bonyolították le, mint a mechanikus űrhajó hiábavaló törekvései. Amikor a távoli bolygók tudomást szereztek Bhīṣmadeva eltávozásáról, a felsőbb bolygók minden lakója, akárcsak a föld lakói mind virágesőt szórtak, hogy kifejezzék tiszteletüket az eltávozott nagy személyiség iránt. A mennyekből hulló virágeső a nagy félistenek elismerésének jele, és sohasem szabad ahhoz hasonlítani, mint amikor egy halott testet feldíszítenek. Bhīṣmadeva teste elvesztette anyagi hatását, mert lelki megvalósítással lett teli, így teste lelkivé vált, ugyanúgy, ahogyan a vas is vörösen izzóvá változik, amikor a tűzzel kerül kapcsolatba. Egy teljesen önmegvalósított lélek testét ezért nem szabad anyaginak tekintenünk. E lelki testek számára különleges szertartásokat mutatnak be. A tiszteletet és az elismerést, amelyben Bhīṣmadevát részesítették, sohasem szabad utánozni, mint ahogyan az úgynevezett jayantī ceremónia végrehajtása vált divattá minden közönséges ember esetében. A hiteles śāstrák szerint a jayantī ceremónia, ha egy közönséges embernek mutatják be, bármilyen kiemelkedő is legyen az illető anyagi szempontból, sértés az Úr ellen, mert a jayantīt csakis azon a napon szabad bemutatni, amikor az Úr megjelenik a földön. Bhīṣmadeva egyedülálló volt tetteiben, és távozása Isten birodalmába szintén az.