HU/SB 1.9.46
46. VERS
- tasya nirharaṇādīni
- samparetasya bhārgava
- yudhiṣṭhiraḥ kārayitvā
- muhūrtaṁ duḥkhito ’bhavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—az övé; nirharaṇa-ādīni—temetési szertartás; samparetasya—a halott test; bhārgava—ó, Bhṛgu leszármazottja; yudhiṣṭhiraḥ—Yudhiṣṭhira Mahārāja; kārayitvā—végrehajtva; muhūrtam—egy pillanatra; duḥkhitaḥ—szomorú; abhavat—lett.
FORDÍTÁS
Ó, Bhṛgu leszármazottja [Śaunaka]! Miután elvégezték a temetési szertartást Bhīṣmadeva holtteste fölött, Yudhiṣṭhira Mahārāját egy rövid időre elöntötte a bánat.
MAGYARÁZAT
Bhīṣmadeva nemcsak Yudhiṣṭhira Mahārāja családjának kimagasló vezetője, hanem nagy filozófus, s egyben Yudhiṣṭhira Mahārājának, fivéreinek és anyjuknak barátja is volt. Mióta Pāṇḍu Mahārāja, a Yudhiṣṭhira Mahārāja vezette öt fivér apja meghalt, Bhīṣmadeva volt a Pāṇḍavák legszeretőbb nagyapja, s özvegy menye, Kuntīdevī támasza. Dhṛtarāṣṭrának, Yudhiṣṭhira Mahārāja idősebb nagybátyjának kellett volna gondoskodnia róluk, ő azonban jobban szerette száz fiát, akiknek élén Duryodhana állt. Végül összeesküvést szőttek, hogy az öt apa nélküli fivért megfosszák jogos követelésüktől, Hastināpura trónjától. Nagy összeesküvés volt ez, amely az uralkodói palotákban gyakorta előfordult. Az öt fivért végül a vadonba száműzték. Bhīṣmadeva azonban mindig őszintén együttérző jóakarója, nagyapja, barátja és filozófusa volt Yudhiṣṭhira Mahārājának, életének utolsó pillanatáig. Nagyon boldogan halt meg, hogy láthatta Yudhiṣṭhira Mahārāját a trónon, másképpen már régen elhagyta volna anyagi testét, ahelyett hogy a Pāṇḍavák meg nem érdemelt szenvedései miatt lelki gyötrelmektől szenvedjen ő is. Csupán a megfelelő pillanatra várt, mert biztos volt benne, hogy Pāṇḍu fiai győztesen kerülnek ki a kurukṣetrai csatából, hiszen az Úr Śrī Kṛṣṇa volt védelmezőjük. Az Úr bhaktája volt, így hát tudta, hogy az Úr bhaktáját soha nem lehet elpusztítani. Yudhiṣṭhira Mahārāja tisztában volt Bhīṣmadeva jóakaratával, s ezért távozása minden bizonnyal fájdalmat okozott neki. Sajnálta, hogy nem lehet együtt e nagy lélekkel, s nem az anyagi testért bánkódott, melyet Bhīṣmadeva elhagyott. A temetési szertartás szükséges kötelesség volt, noha Bhīṣmadeva felszabadult lélek volt. Mivel nem volt fia, legidősebb unokája, Yudhiṣṭhira Mahārāja jogosult arra, hogy a temetési szertartást elvégezze. Rendkívüli áldás volt Bhīṣmadeva számára, hogy mint nagy kiválóságnak, a család hasonlóan kiváló, nagyszerű fia végezte el az utolsó szertartást.