HU/SB 1.9.47
47. VERS
- tuṣṭuvur munayo hṛṣṭāḥ
- kṛṣṇaṁ tad-guhya-nāmabhiḥ
- tatas te kṛṣṇa-hṛdayāḥ
- svāśramān prayayuḥ punaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tuṣṭuvuḥ—elégedett; munayaḥ—a Vyāsadeva vezette nagy bölcsek; hṛṣṭāḥ—mind boldogan; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇának, az Istenség Személyiségének; tat—az Övé; guhya—bensőséges; nāmabhiḥ—az Ő szent neve stb. által; tataḥ—ezek után; te—ők; kṛṣṇa-hṛdayāḥ—azok, akik örökké az Úr Kṛṣṇát hordozzák szívükben; sva-āśramān—remetelakjaikba; prayayuḥ—visszatértek; punaḥ—újra.
FORDÍTÁS
Ezután a nagy bölcsek bensőséges védikus himnuszokkal dicsőítették a jelen lévő Úr Śrī Kṛṣṇát, majd mindannyian visszatértek remetelakjaikba, szívükben örökké az Úr Kṛṣṇát hordozva.
MAGYARÁZAT
Az Úr bhaktái mindig az Úr szívében vannak, s az Úr mindig ott van bhaktái szívében. Ilyen bensőséges kapcsolatban van az Úr a bhaktáival. Az Úr iránti tiszta szeretetnek és odaadásnak köszönhetően a bhakták mindig látják Őt magukban, s az Úr is mindig bhaktái javát szolgálja, habár nincsen semmi, amit tennie kell, és nincs semmi, amire vágyik. Egy közönséges élőlény cselekedeteit és azok visszahatásait a természet törvénye szabja meg, az Úr azonban mindig arra vágyik, hogy bhaktáit a helyes útra terelje. A bhaktákra tehát közvetlenül az Úr visel gondot, s az Úr is önként bhaktái egyedüli gondjaira bízza Magát. A Vyāsadeva vezette bölcsek mind az Úr bhaktái voltak, ezért a temetési szertartás után védikus himnuszok éneklésébe kezdtek, hogy elégedetté tegyék az Urat, aki személyesen jelen volt közöttük. Minden védikus himnuszt azért vibrálnak, hogy örömet szerezzenek vele az Úr Kṛṣṇának. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti (BG 15.15). Minden Véda, az Upaniṣadok, a Vedānta stb. Őt keresi, s minden himnusz arra szolgál, hogy egyedül Őt dicsőítse. A bölcsek ezért pontosan ennek megfelelően cselekedtek, majd boldogan visszatértek remetelakjaikba.