HU/SB 10.1.1
1. VERS
- śrī-rājovāca
- kathito vaṁśa-vistāro
- bhavatā soma-sūryayoḥ
- rājñāṁ cobhaya-vaṁśyānāṁ
- caritaṁ paramādbhutam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-rājā uvāca—Parīkṣit király mondta; kathitaḥ—már elbeszélted; vaṁśa-vistāraḥ—a dinasztiák részletes leírása; bhavatā—te, uram; soma-sūryayoḥ—a holdistennek és a napistennek; rājñām—a királyoknak; ca—és; ubhaya—mindkettő; vaṁśyānām—a dinasztiák tagjainak; caritam—a jelleme; parama—emelkedett; adbhutam—és csodálatos.
FORDÍTÁS
Parīkṣit király így szólt: Drága uram! Részletes leírást adtál mind a holdisten, mind a napisten dinasztiájáról, valamint királyaik emelkedett és csodálatos jelleméről.
MAGYARÁZAT
A Kilencedik Ének végén, a huszonnegyedik fejezetben Śukadeva Gosvāmī összegezte Kṛṣṇa cselekedeteit. Beszélt arról, hogyan jelent meg Kṛṣṇa személyesen, hogy enyhítsen a Föld terhén, hogyan nyilvánította meg kedvteléseit családfőként, és hogyan helyezte át Magát Vrajabhūmi-līlājába. Parīkṣit Mahārāja, aki természetétől fogva Kṛṣṇa bhaktája volt, többet akart hallani Kṛṣṇáról. Éppen ezért, hogy bátorítsa Śukadeva Gosvāmīt, hogy beszéljen tovább Kṛṣṇáról, és tárjon fel még több részletet, megköszönte neki, hogy röviden leírást adott Kṛṣṇa tetteiről. Śukadeva Gosvāmī azt mondta:
- jāto gataḥ pitṛ-gṛhād vrajam edhitārtho
- hatvā ripūn suta-śatāni kṛtorudāraḥ
- utpādya teṣu puruṣaḥ kratubhiḥ samīje
- ātmānam ātma-nigamaṁ prathayañ janeṣu
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, akit līlā-puruṣottamaként ismernek, megjelent Vasudeva fiaként, ám nyomban elhagyta apja otthonát, és Vṛndāvanába ment, hogy kiterjessze szeretetteljes kapcsolatát bensőséges bhaktáival. Vṛndāvanában az Úr számtalan démont megölt, majd visszatért Dvārakāba, ahol a védikus elveknek megfelelően sok-sok leányt feleségül vett, a legkiválóbb hölgyeket. Sok száz fiat nemzett nekik, s áldozatokat mutatott be saját imádatára, hogy lefektesse a családi élet alapelveit.” (SB 9.24.66)
A Yadu-dinasztia a holdistentől, Somától alászálló családhoz tartozott. Noha a bolygórendszerek elrendezése alapján a Nap áll elöl, s megelőzi a Holdat, Parīkṣit Mahārāja mégis nagyobb tisztelettel adózott a holdisten dinasztiájának, a soma-vaṁśának, mert Kṛṣṇa a Holdtól alászálló Yādava-dinasztiában jelent meg. A királyi rendet két kṣatriya család alkotja: az egyik a Hold bolygó királyától származik, a másik pedig a Napétól. Valahányszor az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenik, általában egy kṣatriya családban születik meg, mert azért jön, hogy megalapozza a vallásos elveket és a becsületes életet. A védikus rendszerben a kṣatriya család az emberi faj védelmezője. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr Rāmacandraként jött el, a sūrya-vaṁśában, a napistentől származó dinasztiában jelent meg, amikor pedig az Úr Kṛṣṇaként szállt alá, azt a Yadu-dinasztiában, a yadu-vaṁśában tette, amely a holdistentől származott. A Śrīmad-Bhāgavatam Kilencedik Énekének huszonegyedik fejezetében hosszú felsorolást olvashatunk a yadu-vaṁśa királyairól. A soma-vaṁśa és a sūrya-vaṁśa királyai valamennyien egyaránt kiválóak és hatalmasak voltak, és Parīkṣit Mahārāja rendkívüli módon magasztalta őket (rājñāṁ cobhaya-vaṁśyānāṁ caritaṁ paramādbhutam). Mindazonáltal a soma-vaṁśáról többet akart hallani, mert ez volt az a dinasztia, amelyben Kṛṣṇa megjelent.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa legfelsőbb hajlékáról a Brahma-saṁhitā azt írja, hogy cintāmaṇiból épült: cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpavṛkṣa-lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam. A Földön található Vṛndāvana-dhāma ennek a birodalomnak a mása. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 8.20) elmondja, a lelki égben van egy másik, örök természet, amely a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest transzcendentális. A megnyilvánult világot láthatjuk a sok csillag és bolygó — köztük a Nap és a Hold — formájában, de fölötte a megnyilvánulatlan világ húzódik, amelyet azok, akik testet öltöttek, nem érzékelhetnek. Ezen a megnyilvánulatlan anyagon túl található a lelki birodalom, amelyet a Bhagavad-gītā legfelsőbbnek és örökkévalónak nevez. Ez a világ sohasem pusztul el. Az anyagi természet az ismétlődő teremtés és megsemmisülés hatása alatt áll, ám a lelki természet örökre megmarad úgy, ahogyan van. A Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Éneke a lelki természetet, a lelki világot Vṛndāvanának, Goloka Vṛndāvanának vagy Vraja-dhāmának nevezi. A Kilencedik Ének említett ślokájának — jāto gataḥ pitṛ-gṛhād (SB 9.24.66) — részletes leírását itt, a Tizedik Énekben találjuk meg.