HU/SB 10.10.7
7. VERS
- tau dṛṣṭvā madirā-mattau
- śrī-madāndhau surātmajau
- tayor anugrahārthāya
- śāpaṁ dāsyann idaṁ jagau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tau—a félistenek két fia; dṛṣṭvā—látva; madirā-mattau—nagyon mámorosan, mivel likőrt ittak; śrī-mada-andhau—a hamis tekintélytől és a gazdagságtól elvakulva; sura-ātmajau—a félistenek két fia; tayoḥ—nekik; anugraha-arthāya—azért, hogy különleges kegyében részesítse őket; śāpam—egy átkot; dāsyan—fel akart ajánlani nekik; idam—ezt; jagau—mondta.
FORDÍTÁS
Amikor Devarṣi Nārada meglátta a félistenek két fiát meztelenül, a gazdagságtól és a hamis tekintélytől megrészegülve, különleges átokkal akarta sújtani őket, hogy különleges kegyben részesüljenek, ezért így szólt:
MAGYARÁZAT
Noha először Nārada Muni nagyon dühösnek látszott, és megátkozta a két félistent, Nalakūvara és Maṇigrīva végül mégis szemtől szemben láthatták az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇát. Végső soron tehát az átok kedvező és csodálatos volt. Helyesen kell megítélnünk, miféle átkot mondott rájuk Nārada. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura egy jó példát említ ezzel kapcsolatban. Amikor az apa látja, hogy gyermeke mélyen alszik, de be kellene vennie valamilyen orvosságot, hogy kigyógyuljon betegségéből, megcsípi a gyermeket, hogy az felébredjen, és bevegye a gyógyszert. Nārada Muni ehhez hasonlóan megátkozta Nalakūvarát és Maṇigrīvát, hogy kigyógyulhassanak az anyagi vakság betegségéből.