HU/SB 10.4.18
18. VERS
- mā śocataṁ mahā-bhāgāv
- ātmajān sva-kṛtaṁ bhujaḥ
- jāntavo na sadaikatra
- daivādhīnās tadāsate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mā śocatam—kérlek, ne bánkódjatok (amiatt, ami a múltban történt); mahā-bhāgau—ó, ti, akik műveltek és szerencsések vagytok a lelki tudás terén; ātmajān—fiaitokért; sva-kṛtam—csakis saját tetteik miatt; bhujaḥ—akik szenvednek; jāntavaḥ—minden élőlény; na—nem; sadā—mindig; ekatra—egy helyen; daiva-adhīnāḥ—akiket a gondviselés irányít; tadā—míg; āsate—élnek.
FORDÍTÁS
Ó, nagy lelkek! Gyermekeitek saját szerencsétlenségük következtében szenvedtek, ezért kérlek, ne bánkódjatok miattuk! Minden élőlény a Legfelsőbb irányítása alatt áll, és nem élhetnek mindig együtt.
MAGYARÁZAT
Kaṁsa mahā-bhāgaunak szólította húgát és sógorát, mert noha közönséges gyermekeiket megölte, Durgā istennő született meg leányukként. Mivel Devakī Durgādevīt hordta a méhében, Kaṁsa Devakīt és férjét egyaránt dicsőítette. Az asurák nagy odaadással imádják Durgā istennőt, azaz Kālīt és másokat. Kaṁsa ezért valóban elcsodálkozott, s elismerte húga és sógora emelkedett helyzetét. Kétségtelen, hogy Durgānak nem kell engedelmeskednie a természet törvényeinek, hiszen ő maga irányítja a természet törvényeit. A közönséges élőlényeket azonban ezek a törvények irányítják (prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27)). Ebből következik, hogy nem élhetünk együtt sokáig. E szavakkal igyekezett Kaṁsa megbékíteni húgát és sógorát.