HU/SB 10.4.39


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39. VERS

mūlaṁ hi viṣṇur devānāṁ
yatra dharmaḥ sanātanaḥ
tasya ca brahma-go-viprās
tapo yajñāḥ sa-dakṣiṇāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mūlam—az alap; hi—valójában; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu; devānām—a félisteneké; yatra—ahol; dharmaḥ—vallásos elvek; sanātanaḥ—hagyományos vagy örök; tasya—ennek (az alapnak); ca—szintén; brahma—brahminikus civilizáció; go—tehénvédelem; viprāḥ—brāhmaṇák; tapaḥ—lemondás; yajñāḥ—áldozatok végzése; sa-dakṣiṇāḥ—megfelelő jutalommal.


FORDÍTÁS

Minden félisten alapja az Úr Viṣṇu, aki ott él s akit ott imádnak, ahol követik a vallásos elveket, a hagyományos kultúrát, a Védákat, ahol tehenek vannak és brāhmaṇák, s ahol lemondásokat végeznek, és megfelelő jutalmat osztva áldozatokat hajtanak végre.


MAGYARÁZAT

Íme egy leírás a sanātana-dharmáról, az örök vallásos elvekről, amelyeknek magukban kell foglalniuk a brahminikus kultúrát, a brāhmaṇákat, az áldozatokat és a vallást. Ezek az elvek szilárdítják meg Viṣṇu birodalmát. Viṣṇu birodalma, Isten birodalma nélkül senki sem lehet boldog. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31): ebben a démonikus civilizációban az emberek sajnálatos módon nem értik, hogy az emberi társadalom érdeke nem más, mint Viṣṇu. Durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ: az emberek így a lehetetlenben reménykednek. Isten-tudat, Kṛṣṇa-tudat nélkül akarnak boldogok lenni, mert vak vezetők vezetik őket, akik az emberi társadalmat káoszba taszítják. Kaṁsa démonikus követői szét akarták zúzni az emberi boldogság hagyományos feltételét, s ezzel le akarták győzni a devatākat, a bhaktákat és a félisteneket. Ha nem a bhakták és a félistenek vannak többségben, az asurák elszaporodnak, s az emberi társadalomban eluralkodik a zűrzavar.