HU/SB 10.4.9
9. VERS
- sā tad-dhastāt samutpatya
- sadyo devy ambaraṁ gatā
- adṛśyatānujā viṣṇoḥ
- sāyudhāṣṭa-mahābhujā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā—az a leánygyermek; tat-hastāt—Kaṁsa kezéből; sam-utpatya—felfelé kicsúszott; sadyaḥ—azonnal; devī—egy félistennő alakja; ambaram—az égre; gatā—ment; adṛśyata—látszott; anujā—a húga; viṣṇoḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sa-āyudhā—fegyverekkel; aṣṭa—nyolc; mahā-bhujā—erős karokkal.
FORDÍTÁS
A gyermek, Yogamāyā-devī, az Úr Viṣṇu húga felfelé kisiklott Kaṁsa kezéből, és megjelent az égen mint Devī, Durgā istennő, nyolc karral, teljes fegyverzetben.
MAGYARÁZAT
Kaṁsa megpróbálta a gyermeket lefelé hozzávágni egy kőhöz, mivel azonban a gyermek Yogamāyā, az Úr Viṣṇu húga volt, felfelé kicsúszott a kezéből, és Durgā istennő alakjában jelent meg. Az anujā szónak, ami húgot jelent, jelentősége van. Amikor Viṣṇu, azaz Kṛṣṇa megszületett Devakītól, meg kellett, hogy szülessen Yaśodātól is. Máskülönben hogyan lehetett volna Yogamāyā anujā, az Úr húga?