HU/SB 10.5.23
23. VERS
- diṣṭyā bhrātaḥ pravayasa
- idānīm aprajasya te
- prajāśāyā nivṛttasya
- prajā yat samapadyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
diṣṭyā—a nagy szerencsének köszönhető; bhrātaḥ—ó, kedves bátyám; pravayasaḥ—tiéd, aki már előrehaladott korban vagy; idānīm—jelen pillanatban; aprajasya—annak, akinek eddig még nem volt fia; te—tiéd; prajā-āśāyāḥ nivṛttasya—annak, aki szinte már nem is reménykedett, hogy ebben a korban fia születik; prajā—egy fiú; yat—bármi; samapadyata—véletlenül kapott.
FORDÍTÁS
Kedves bátyám, Nanda Mahārāja! Előrehaladott korod ellenére nem volt egyetlen fiad sem, s nem is reménykedhettél benne, hogy valaha is születik egy. Az tehát, hogy most van egy fiad, a nagy szerencse jele.
MAGYARÁZAT
Előrehaladott korában az ember általában nem tud fiúgyermeket nemzeni. Ha valaki idős korában véletlenül mégis nemz egy gyermeket, az általában leány. Vasudeva ezzel burkoltan azt kérdezte Nanda Mahārājától, hogy fiúgyermeket vagy leánygyermeket nemzett-e valójában. Vasudeva jól tudta, hogy Yaśodā leánygyermeknek adott életet, akit ő elrabolt, és kicserélt egy fiúgyermekkel. Mindez nagy titok volt, és Vasudeva tudni akarta, vajon feltárult-e már ez a rejtély Nanda Mahārāja előtt. Miközben azonban így kérdezősködött, bizonyossá vált számára, hogy Kṛṣṇa születésének és annak a rejtélye, ahogy Yaśodā gondjaira bízta Őt, még mindig titok. Nem fenyegetett veszély, hiszen Kaṁsa nem tudhatta meg, mi történt.