HU/SB 10.7.32
32. VERS
- kiṁ nas tapaś cīrṇam adhokṣajārcanaṁ
- pūrteṣṭa-dattam uta bhūta-sauhṛdam
- yat samparetaḥ punar eva bālako
- diṣṭyā sva-bandhūn praṇayann upasthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim—miféle; naḥ—általunk; tapaḥ—lemondás; cīrṇam—nagyon hosszú ideig végezve; adhokṣaja—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; arcanam—az imádatát; pūrta—utakat építve, stb.; iṣṭa—a köz javát szolgáló cselekedetek; dattam—adományozás; uta—vagy más; bhūta-sauhṛdam—az emberek iránti szeretetből; yat—aminek eredményeképpen; samparetaḥ—noha a gyermek valóban a halál torkában volt; punaḥ eva—a jámbor cselekedetek miatt mégis újra; bālakaḥ—a gyermek; diṣṭyā—a szerencsének köszönhetően; sva-bandhūn—minden rokonának; praṇayan—örömet okozni; upasthitaḥ—itt van.
FORDÍTÁS
Nanda Mahārāja és a többiek így szóltak: Hajdanán minden bizonnyal hosszú-hosszú ideig lemondásokat végeztünk, imádtuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, jámbor cselekedeteket hajtottunk végre a közjó érdekében — utakat és kutakat építettünk —, valamint adományoztunk, amelynek eredményeképpen ez a fiú, noha a halállal nézett szembe, most visszatért, hogy boldoggá tegye rokonait.
MAGYARÁZAT
Nanda Mahārāja megerősíti, hogy jámbor cselekedetekkel az emberből sādhu válhat, s így boldog lehet otthonában, gyermekei pedig védelemben részesülhetnek. A śāstra sok utasítást ad a karmīknak és a jñānīknak, de különösen a karmīknak, melyeket követve jámborak és boldogok lehetnek még az anyagi életben is. A védikus civilizáció szerint az embernek tennie kell valamit a közjó érdekében: építsen utakat, ültessen fákat az út két oldalára, hogy az emberek árnyékban járhassanak, és ásson közkutakat, hogy mindenki könnyen vízhez juthasson. A vágyak irányítása végett lemondásokat kell végeznie, és ezzel együtt imádnia kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Így jámborrá válhat, s ennek eredményeképpen boldog lehet még az anyagi életfeltételek között is.