HU/SB 10.8.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

kālena vrajatālpena
gokule rāma-keśavau
jānubhyāṁ saha pāṇibhyāṁ
riṅgamāṇau vijahratuḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kālena—az időnek; vrajatā—a múlása; alpena—egy nagyon rövid idő; gokule—Gokulában, Vraja-dhāmában; rāma-keśavau—Balarāma és Kṛṣṇa egyaránt; jānubhyām—térdeiken; saha pāṇibhyām—kezükre támaszkodva; riṅgamāṇau—másztak; vijahratuḥ—élvezték gyermeki játékukat.


FORDÍTÁS

A két testvér, Rāma és Kṛṣṇa kezükön és térdükön hamarosan mászni kezdtek Vraja földjén, s így élvezték gyermeki játékaikat.


MAGYARÁZAT

Egy brāhmaṇa bhakta azt mondja:

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma

„Hadd imádják mások az anyagi léttől rettegve a Védákat, a Védák kiegészítéseit, a Purāṇákat és a Mahābhāratát, én azonban Nanda Mahārāját fogom imádni, akinek udvarán a Legfelsőbb Brahman mászik.” Egy nagyon magas szinten álló bhakta számára a kaivalya, a Legfelsőbb létébe való merülés nem tűnik jobbnak a pokolnál (narakāyate). Itt azonban gondolhatunk egyszerűen csak arra, ahogy Kṛṣṇa és Balarāma Nanda Mahārāja udvarán másznak, s így örökké transzcendentális boldogságba merülhetünk. Amíg valaki elmélyülten a kṛṣṇa-līlāra, különösen Kṛṣṇa gyermekkori kedvteléseire gondol, ahogyan Parīkṣit Mahārāja szerette volna, addig mindig valódi kaivalyába merül. Ezért állította össze Vyāsadeva a Śrīmad-Bhāgavatamot. Lokasyājānato vidvāṁś cakre sātvata-saṁhitām (SB 1.7.6). Vyāsadeva Nārada utasítására megszerkesztette a Śrīmad-Bhāgavatamot, hogy mindenki élhessen azzal a lehetőséggel, melyet ez az írás nyújt, hogy Kṛṣṇa kedvteléseire gondolhasson, és hogy mindig szabad lehessen.

śrutim apare smṛtim itare bhāratam anye bhajantu bhava-bhītāḥ
aham iha nandaṁ vande yasyālinde paraṁ brahma