HU/SB 10.8.29
29. VERS
- vatsān muñcan kvacid asamaye krośa-sañjāta-hāsaḥ
- steyaṁ svādv atty atha dadhi-payaḥ kalpitaiḥ steya-yogaiḥ
- markān bhokṣyan vibhajati sa cen nātti bhāṇḍaṁ bhinnatti
- dravyālābhe sagṛha-kupito yāty upakrośya tokān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vatsān—a borjakat; muñcan—elengedve; kvacit—néha; asamaye—időnként; krośa-sañjāta-hāsaḥ—ezután, amikor a ház ura mérges lesz, Kṛṣṇa mosolyogni kezd; steyam—lopással szerzett; svādu—nagyon finom; atti—megeszi; atha—így; dadhi-payaḥ—egy fazék túró és tej; kalpitaiḥ—kieszel; steya-yogaiḥ—valamiféle tolvaj módszerrel; markān—a majmoknak; bhokṣyan—enni ad; vibhajati—kiosztja részüket; saḥ—a majom; cet—ha; na—nem; atti—eszik; bhāṇḍam—az edény; bhinnatti—eltöri; dravya-alābhe—amikor nincs ennivaló, vagy nem talál ilyen edényeket; sa-gṛha-kupitaḥ—dühös lesz a ház lakóira; yāti—elmegy; upakrośya—bosszantva és csipkedve; tokān—a kisgyerekeket.
FORDÍTÁS
„Kedves Yaśodā barátnőnk! A fiad néha bejön a házunkba a tehénfejés előtt, és elengedi a borjakat, s amikor a ház ura mérges lesz, Ő csak mosolyog. Néha kieszeli a módját, hogyan csenje el a finom túrót, vajat meg tejet, s aztán az egészet megeszi és megissza. Ha a majmok odagyűlnek, nekik is ad belőle, s amikor az állatok mind úgy teli tömték a bendőjüket, hogy nem tudnak többet enni, akkor összetöri az edényeket. Van úgy, hogy ha nincs lehetősége vajat vagy tejet lopni egy házból, dühös lesz a háznépre, és bosszúból a gyerekeket bosszantja, jól megcsipkedve őket. Amikor aztán a gyerekek sírni kezdenek, Kṛṣṇa szépen eloldalog.”
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa csintalan gyermekkori kedvteléseiről Yaśodā mama panaszok formájában hallott. Kṛṣṇa néha bement egy szomszéd házába, és ha nem talált ott senkit, elengedte a borjakat, még mielőtt a teheneket megfejték volna. A borjakat csak akkor szabad elengedni, amikor anyjukat már megfejték, de Kṛṣṇa ez előtt engedte el őket, s így persze megitták anyjuk összes tejét. Amikor a tehénpásztorok ezt meglátták, kergetni kezdték Kṛṣṇát, s igyekeztek nyakon csípni: „Itt van hát ez a rosszcsont Kṛṣṇa!” — mondták. De Kṛṣṇa elillant, s bemenekült egy másik házba, ahol újra kieszelt valamit, hogy ellopja a vajat és a túrót. A tehénpásztorok erre megint megpróbálták megfogni Őt: „Itt van a vajtolvaj! Fogjátok meg!” — kiabálták, s nagyon mérgesek voltak. Kṛṣṇa azonban csak mosolygott, ők pedig megfeledkeztek mindenről. Néha a szemük láttára kezdett falatozni a túróból és vajból. Nem volt szüksége arra, hogy vajat egyen, hiszen mindig teli volt a pocakja, de mindig megpróbálta megenni, vagy ha nem, akkor összetörte az edényeket, a tartalmát meg szétosztotta a majmok között. Kṛṣṇa tehát örökké rosszalkodott. Ha valamelyik házban nem talált vajat vagy sajtot, amit elcsenhetett volna, akkor bement a szobába, és csipkedni kezdte az alvó kisgyerekeket, hogy felbosszantsa őket, s amikor sírni kezdtek, odébbállt.