HU/SB 10.8.31
31. VERS
- evaṁ dhārṣṭyāny uśati kurute mehanādīni vāstau
- steyopāyair viracita-kṛtiḥ supratīko yathāste
- itthaṁ strībhiḥ sa-bhaya-nayana-śrī-mukhālokinībhir
- vyākhyātārthā prahasita-mukhī na hy upālabdhum aicchat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; dhārṣṭyāni—csintalan tettek; uśati—egy rendes és tiszta helyen; kurute—néha tesz; mehana-ādīni—odakakil és odapisil; vāstau—a házainkban; steya-upāyaiḥ—és különféle terveket kieszelve, hogy hogyan lopjon vajat és tejet; viracita-kṛtiḥ—nagyon ügyes; su-pratīkaḥ—most úgy ül itt, mint egy nagyon jó, illedelmes gyerek; yathā āste—amíg itt van; ittham—ezeket a beszélgetéseket; strībhiḥ—a gopīk által; sa-bhaya-nayana—most ott ül félelemmel teli szemmel; śrī-mukha—egy ilyen gyönyörű arc; ālokinībhiḥ—a gopīk által, akik élvezték a látványát; vyākhyāta-arthā—és miközben árulkodtak Rá Yaśodā anyánál; prahasita-mukhī—mosolyogtak, és élvezték; na—nem; hi—valójában; upālabdhum—megszidni és megfenyegetni (ehelyett élvezte, ahogy Kṛṣṇa ott ül, mint egy nagyon jó fiú); aicchat—vágyott rá.
FORDÍTÁS
„Amikor Kṛṣṇát rosszalkodás közben elcsípik, a ház ura azt mondja Neki: »Ó, Te tolvaj vagy!«, s aztán úgy tesz, mintha mérges lenne Rá. »Én nem vagyok tolvaj! Te vagy tolvaj!« — mondja erre Kṛṣṇa, és néha dühében odapisil és odakakil egy rendes és tiszta helyre a házunkban. De most, kedves barátnőnk, Yaśodā, ez az ügyes tolvaj úgy ül itt előtted, mintha nagyon jó fiú lenne!” Néha a gopīk mind Kṛṣṇára pillantottak, aki ott ült előttük riadt szemekkel, hogy a mamája ne szidja meg, s amikor látták gyönyörű arcát, ahelyett hogy megszidták volna, egyre csak az arcát nézték, s a transzcendentális boldogság élvezetébe merültek. Yaśodā anya szelíden mosolygott e huncutságok hallatán, s nem akarta megszidni áldott, transzcendentális gyermekét.
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa a környéken nemcsak lopott, de néha oda is kakilt és pisilt egy rendes, tiszta ház padlójára. Amikor a ház ura fülön fogta, Kṛṣṇa jól leszidta őt: „Te egy tolvaj vagy!” — mondta neki. Amellett hogy gyermekkori kedvtelései során tolvaj volt, fiatal korában is nagyon ügyes tolvajként játszott, amikor elcsábította az ifjú lányokat, s a rāsa táncban élvezte társaságukat. Ezzel foglalkozik Kṛṣṇa. Ő erőszakos is, hiszen sok démont megölt. Noha a világi emberek kedvelik az erőszaknélküliséget és a többi hasonló, nagyszerű tulajdonságot, Isten, az Abszolút Igazság amiatt, hogy mindig ugyanaz marad, minden tettében jó, még az úgynevezett erkölcstelen cselekedetekben is, amilyen a lopás, az ölés és az erőszak. Kṛṣṇa mindig tiszta, és Ő mindig a Legfelsőbb Abszolút Igazság. Megtehet bármit, amit az anyagi életben elítélendőnek tartanak, s ennek ellenére mégis vonzó. Ezért nevezik Őt Kṛṣṇának, ami azt jelenti, hogy „mindenkit vonzó”. Ez a kölcsönös transzcendentális szeretet és szolgálat szintje. Arcának vonásai miatt a mamák annyira vonzódtak Kṛṣṇához, hogy nem tudták megszidni Őt. Ahelyett hogy megdorgálták volna, csak mosolyogtak, és boldogan hallgatták, miket művel. A gopīk mindig elégedettek maradtak, s Kṛṣṇának élvezetet okozott a boldogságuk. Amiatt, hogy ilyen tetteket eszelt ki, hogy örömet szerezzen a gopīknak, Kṛṣṇa egyik neve Gopī-jana-vallabha.