HU/SB 10.8.36
36. VERS
- yady evaṁ tarhi vyādehī-
- ty uktaḥ sa bhagavān hariḥ
- vyādattāvyāhataiśvaryaḥ
- krīḍā-manuja-bālakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadi—ha; evam—így van; tarhi—akkor; vyādehi—tátsd nagyra a szád (látni akarom); iti uktaḥ—ily módon, Yaśodā anya kérésére; saḥ—Ő; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; hariḥ—a Legfelsőbb Úr; vyādatta—kinyitotta száját; avyāhata-aiśvaryaḥ—anélkül hogy abszolút fenségének bármely energiáját csökkentette volna (aiśvaryasya samagrasya); krīḍā—kedvtelések; manuja-bālakaḥ—pontosan olyan, mint egy emberi lény gyermeke.
FORDÍTÁS
„Ha nem ettél földet, akkor tátsd nagyra a szádat!” — mondta kihívóan Kṛṣṇának Yaśodā anya. Amikor Kṛṣṇához, Nanda Mahārāja és Yaśodā fiához mamája ezt a kihívást intézte, Kṛṣṇa kitátotta száját, hogy bemutassa emberi gyermekként végzett kedvteléseit. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, aki minden fenséggel teljes, nem zavarta meg anyja szülői szeretetét, ám fensége automatikusan megnyilvánult, mert Kṛṣṇa fensége semmilyen szinten sem vész el, csupán a megfelelő időben tárul fel.
MAGYARÁZAT
Anélkül, hogy megzavarta volna anyját a szeretet eksztázisában, Kṛṣṇa kinyitotta a száját, s feltárta természetes fenségét. Amikor valakit sokféle étellel kínálnak, lehet előtte százegy fogás, ha a közönséges śākát, spenótot szereti, akkor csak azt akar enni. Éppen így noha Kṛṣṇa teli volt kincsekkel, most Yaśodā anya kérésére úgy tátotta ki száját, mint egy emberi gyermek, s nem hagyta figyelmen kívül az anyai szeretet transzcendentális hangulatát.