HU/SB 10.8.35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


35. VERS

nāhaṁ bhakṣitavān amba
sarve mithyābhiśaṁsinaḥ
yadi satya-giras tarhi
samakṣaṁ paśya me mukham


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; aham—Én; bhakṣitavān—földet ettem; amba—kedves anyám; sarve—mindannyian; mithya-abhiśaṁsinaḥ—mind hazugok, s csak azért árulkodnak Rám, hogy megdorgálj; yadi—ha valóban úgy van; satya-giraḥ—hogy igazat mondtak; tarhi—akkor; samakṣam—közvetlenül; paśya—nézd; me—Enyém; mukham—szájat.


FORDÍTÁS

Az Úr Śrī Kṛṣṇa így válaszolt: Kedves anyám, nem ettem földet! A barátaim, akik árulkodtak Rám, mind hazudnak! Ha azt gondolod, hogy igazat mondanak, akkor egyenesen belenézhetsz a számba, és meggyőződhetsz róla magad!


MAGYARÁZAT

Kṛṣṇa ártatlan gyermeknek tettette Magát, hogy fokozza az anyai szeretet transzcendentális eksztázisát. Tāḍana-bhayān mithyoktir vātsalya-rasa-poṣikā, mondja a śāstra. Ez azt jelenti, hogy a kisgyerekek néha hazudnak. Lehet, hogy elloptak vagy megettek valamit, mégis letagadják tettüket. Ilyet mindennap láthatunk az anyagi világban, Kṛṣṇával kapcsolatban azonban ez máshogyan van: az ilyen cselekedetek célja az, hogy transzcendentális eksztázissal áldják meg a bhaktát. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt játszotta, hogy hazudik, s az összes többi bhaktát vádolta azzal, hogy hazugok. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.12.11) kijelenti: kṛta-puṇya-puñjāḥ, egy bhakta ilyen eksztatikus helyzetbe sok-sok életen keresztül végzett odaadó szolgálat után kerülhet. Azok, akik rendkívül sok jámbor cselekedet eredményét mondhatják a magukénak, eljuthatnak arra a szintre, hogy társulhatnak Kṛṣṇával, s úgy játszhatnak Vele, mint közönséges pajtások. A transzcendentális szolgálatban az ilyen eseményeket nem szabad hazug vádaskodásoknak tekintenünk. Sohasem szabad az ilyen bhaktákat azzal vádolnunk, hogy közönséges, hazudozó kisfiúk, mert komoly lemondásokkal emelkedtek arra a szintre, hogy most Kṛṣṇa társai lehetnek (tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca (SB 6.1.13)).