HU/SB 2.9.25


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

brahmovāca
bhagavan sarva-bhūtānām
adhyakṣo ’vasthito guhām
veda hy apratiruddhena
prajñānena cikīrṣitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; bhagavan—ó, Uram; sarva bhūtānām—minden élőlénynek; adhyakṣaḥ—irányítója; avasthitaḥ—jelen vagy; guhām—a szívben; veda—tudod; hi—bizonyára; apratiruddhena—akadály nélkül; prajñānena—felsőbbrendű intelligencia által; cikīrṣitam—törekvések.


FORDÍTÁS

Az Úr Brahmā így szólt: Ó, Istenség Személyisége! Legfelsőbb irányítóként mindenki szívében jelen vagy, ezért felsőbbrendű intelligenciád révén tudatában vagy minden törekvésüknek, s ebben semmi nem jelenthet akadályt Számodra.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy az Úr jelen van mindenki szívében tanúként, s Ő az, akinek jóváhagyásától függ minden. A tettek eredményét nem élvezi, ám jóváhagyása nélkül senki sem nyerheti el munkája gyümölcsét. Egy olyan helyen például, ahol tilos az ivás, a megrögzött alkoholistának az erre felügyelő hivatalnokhoz kell fordulnia, aki az esetet elbírálva engedélyezhet számára egy bizonyos mennyiségű alkoholt. Az anyagi világ is alkoholistákkal van teli, abban az értelemben, hogy mindenkinek az élvezet jár csupán a fejében, s rendkívül vágyik arra, hogy kívánsága teljesüljön. A mindenható Úr, aki oly kegyes hozzá, mint apa a fiához, teljesíti gyerekes vágyát. Ilyen vágyakkal az elméjében az élőlénynek valójában nincs élvezetben része, csupán a test szeszélyeinek tesz eleget fölöslegesen. Az alkoholistának semmi haszna nem származik abból, hogy iszik, de mivel szenvedélye az ivás és nem akar megszabadulni tőle, a kegyes Úr minden lehetőséget megad neki, hogy vágya teljesülhessen.

A személytelen filozófia hívei azt ajánlják, váljon az ember vágyak nélkülivé, mások pedig azt mondják, teljes egészében száműzze vágyait. Ez azonban lehetetlen. Senki sem válhat meg minden vágytól, mert a vágy az élet jele. Ha nem lennének vágyai, az élőlény halott lenne    —    de nem az. Az élet és a vágyak nem választhatók el egymástól. A vágyakozás tökéletességét elérheti az ember, ha az Úr szolgálatára vágyik, s az Úr is azt szeretné, ha az élőlények lemondanának minden személyes vágyukról, s csak az Ő vágyaival összhangban cselekednének. Ez a Bhagavad-gītā utolsó utasítása. Brahmājī elfogadta ezt a javaslatot, s ezért azt a felelősségteljes feladatot kapta, hogy népesítse be az üres univerzumot. Eggyé válni a Legfelsőbb Úrral tehát nem mást jelent, mint összekapcsolni vágyainkat az Ő vágyaival. Ez tesz tökéletessé minden vágyat.

Az Úr, aki Felsőlélekként minden élőlény szívében jelen van, ismeri mindegyikük gondolatait. Senki nem cselekedhet úgy, hogy az Úr a szívében ne tudna róla. Felsőbbrendű intelligenciája révén az Úr mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy a vágyai a legtökéletesebben teljesülhessenek, s a következmények szintén az Úrtól származnak.