HU/SB 2.9.32
32. VERS
- yāvān ahaṁ yathā-bhāvo
- yad-rūpa-guṇa-karmakaḥ
- tathaiva tattva-vijñānam
- astu te mad-anugrahāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvān—örök formámban; aham—Én; yathā—amennyire; bhāvaḥ—transzcendentális lét; yat—azok; rūpa—különféle formák és színek; guṇa—tulajdonságok; karmakaḥ—cselekedetek; tathā—és így tovább; eva—bizonyára; tattva-vijñānam—tényleges megvalósítás; astu—legyen; te—neked; mat—Enyém; anugrahāt—indokolatlan kegy által.
FORDÍTÁS
Ébredjen föl benned a tudás Rólam, s indokolatlan kegyemből teljes valójában táruljon föl előtted igazi, örök formám, transzcendentális létem, színem, tulajdonságaim és tetteim!
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazságról, az Istenség Személyiségéről szóló bonyolult tudomány megértésében a siker titka egyedül az Úr indokolatlan kegye. Még az anyagi világban is azt látjuk, hogy az apa sok fia közül csak a legkedvesebbeknek árulja el titkát, annak, akit méltónak talál rá. Egy olyan embert, aki a társadalmi ranglétra magas fokán áll, csak akkor lehet megismerni, ha ő is úgy akarja. Éppen így nagyon kedvessé kell válnia az Úr számára annak, aki meg szeretné ismerni Őt. Az Úr határtalan, ezért csak az ismerheti meg Őt teljesen, aki fejlett a Neki végzett transzcendentális szerető szolgálatban. A versből láthatjuk, hogy az Úr rendkívül elégedett volt Brahmājīval, ezért felajánlotta neki indokolatlan kegyét, hogy Brahmājī teljes valóságában megismerhesse Őt.
A Védák elmondják azt is, hogy világi műveltséggel vagy intellektuális elmélkedéssel sem lehet megismerni az Abszolút Igazságot, az Istenség Személyiségét. Csak ha tántoríthatatlan hite van a hiteles lelki tanítómesterben és az Úrban, akkor tehet szert az ember tudásra a Legfelsőbb Igazsággal kapcsolatban. Az ilyen erős hitű ember — még ha világi értelemben analfabéta is — az Úr kegyéből automatikusan ismerni fogja az Urat. A Bhagavad-gītā szintén kijelenti, hogy az Úr fenntartja Magának a jogot, hogy ne tárja fel kilétét bárkinek, így aztán yoga-māyā energiája révén rejtve marad a hitetlenek előtt.
A Benne hívőknek az Úr saját formájában mutatkozik meg, s feltárja előttük tulajdonságait és kedvteléseit is. A személytelen filozófia híveinek téves felfogásával ellentétben az Úr nem forma nélküli, de formája kétségkívül különbözik attól, amit tapasztalataink alapján megszoktunk. Tiszta bhaktájának az Úr felfedi formáját, sőt méretét is — s ahogy Śrīla Jīva Gosvāmī, a Śrīmad-Bhāgavatam legkiválóbb tudósa megmagyarázza, ez a jelentése a versben a yāvān szónak.
Az Úr feltárja létének transzcendentális természetét. Az örökké vitázó világiak anyagi elméleteket találnak ki az Úr formájáról, ám a kinyilatkoztatott írások azt mondják, hogy az Úrnak nincsen anyagi formája. Ebből azonban a csekélyke intelligenciájú emberek azt a következtetést vonják le, hogy az Úrnak egyáltalán nincs formája. Nem tudnak különbséget tenni anyagi és lelki forma között. Felfogásuk szerint, aki nem rendelkezik anyagi formával, az forma nélküli. Ez a szemlélet azonban szintén anyagi, mert a forma nélküliség felfogása nem más, mint a forma felfogásának ellentéte, s egy anyagi elmélet tagadása nem jelenti egy lelki tény megerősítését. A Brahma-saṁhitā kijelenti, hogy az Úr transzcendentális formával rendelkezik, s bármelyik érzékszervét bármilyen célra tudja használni: enni tud a szemével, lát a lábával és így tovább. A formáról alkotott anyagi felfogás szerint, senki sem tud enni a szemével vagy látni a lábával. Ez a különbség az anyagi test és a sac-cid-ānanda lelki test között. A lelki test nem forma nélküli — csupán másféle test, olyan, amit jelenlegi anyagi érzékszerveinkkel mi nem vagyunk képesek felfogni. Forma nélküli tehát azt jelenti, hogy nem rendelkezik anyagi formával, azaz lelki teste van, amelyet egyetlen hitetlen sem érzékelhet a spekuláló gondolkodás segítségével.
Az Úr feltárja bhaktája előtt végtelenül változatos transzcendentális formáit, amelyek mind más és más tulajdonságokkal rendelkeznek, mégsem különböznek egymástól. Lelki testei között van, amelyik feketés árnyalatú, van, amelyik fehér, piros vagy sárga. Néhányuknak négy karja van, néhányuknak kettő. Van, amelyik hal formájú, van, amelyik oroszlán. Az Úr kegyesen feltárja bhaktája előtt transzcendentális testeit, melyek egyazon kategóriába tartoznak, így a személytelen filozófiai híveinek hitelt nem érdemlő érvei, amelyekkel azt próbálják bizonyítani, hogy az Úr nem rendelkezik formával, nem ingatják meg az Úr bhaktáját, még akkor sem, ha nem nagyon fejlett az odaadó szolgálatban.
Az Úrnak végtelen sok transzcendentális tulajdonsága van. Ezek közül az egyik az, hogy nagyon szereti őszinte bhaktáit. Transzcendentális tulajdonságait megérthetjük és értékelhetjük az anyagi világ történelmének tanulmányozásával. Az Úr alászáll ebbe az anyagi világba, hogy megvédelmezze híveit és elpusztítsa a hitetleneket, s minden tette bhaktáival van kapcsolatban. A Śrīmad-Bhāgavatam az Úr cselekedeteinek elbeszéléseivel van teli, melyet bhaktái körében végez, ám az abhakták nem ismerik e kedvteléseket. Az Úr még csupán hétéves volt, amikor felemelte a Govardhana-hegyet, s megvédte vṛndāvanai tiszta bhaktáit Indra dühétől, aki esővel árasztotta el a falut. Az abhakták valószínűleg nem hiszik el, hogy egy hétéves fiúcska képes felemelni a Govardhana-hegyet, ám a bhakták számára ez abszolút hihető. A bhakták hisznek az Úr mindenható erejében, ellenben a hitetlenek — bár azt mondják, az Úr mindenható — nem hisznek benne. Az ilyen ostoba emberek nem tudják, hogy az Úr örökké az Úr, s hogy még évmilliókig tartó meditációval vagy évmilliárdokig tartó elmebeli spekulációval sem válhat senki Istenné.
Ez a vers megcáfolja az örökké vitázó világiak személytelen magyarázatait, mert egyértelműen kijelenti, hogy a Legfelsőbb Úr rendelkezik tulajdonságokkal, formákkal, kedvtelésekkel és minden mással, amivel egy személy rendelkezik. Az Istenség Személyisége transzcendentális természetének e leírásait bhaktái teljes valóságukban megismerhetik, mert az Úr indokolatlan kegyéből feltárja mindezt tiszta bhaktájának.