HU/SB 3.1.41


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


41. VERS

saumyānuśoce tam adhaḥ-patantaṁ
bhrātre paretāya vidudruhe yaḥ
niryāpito yena suhṛt sva-puryā
ahaṁ sva-putrān samanuvratena


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saumya–ó, kedves; anuśoce–csak sajnálkozva; tam–ő; adhaḥ-patantam–lecsúszik; bhrātre–a fivére; paretāya–halálán; vidudruhe–fellázadt ellene; yaḥ–aki; niryāpitaḥ–kiűzve; yena–aki által; suhṛt–jóakaró; sva-puryāḥ–saját házából; aham–magam; sva-putrān–saját fiaival; samanu-vratena–ugyanúgy viselkedett.


FORDÍTÁS

Ó, kedvesem! Csupán sajnálni tudom őt [Dhṛtarāṣṭrát], aki öccse ellen fordult annak halála után. Noha őszinte jóakarója vagyok, elűzött saját házamból, mert követte az utat, melyet fiai választottak.


MAGYARÁZAT

Vidura nem kérdezett bátyja hogylétéről, hiszen nem hallhatott volna arról, hogy jól van, csupán arról, hogyan halad a pokol felé. Vidura, Dhṛtarāṣṭra őszinte jóakarója volt, és szíve mélyén aggódott érte. Sajnálta, hogy Dhṛtarāṣṭra, halott bátyja, Pāṇḍu fiai ellen fordult, s hogy becstelen fiai ösztönzésére őt magát is elűzte saját otthonából. Mindezek ellenére Vidura sohasem lett Dhṛtarāṣṭra ellensége: továbbra is jóakarója maradt, s Dhṛtarāṣṭra élete végén ő volt az egyetlen, aki igaz barátnak bizonyult. Így viselkedik egy olyan vaiṣṇava, mint Vidura: még ellenségeinek is jót akar.