HU/SB 3.1.42
42. VERS
- so ’ham harer martya-viḍambanena
- dṛśo nṛṇāṁ cālayato vidhātuḥ
- nānyopalakṣyaḥ padavīṁ prasādāc
- carāmi paśyan gata-vismayo ’tra
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ aham–ezért én; hareḥ–az Istenség Személyiségének; martya–ebben a halandó világban; viḍambanena–anélkül hogy felismernének; dṛśaḥ–látva; nṛṇām–az embereket; cālayataḥ–megzavaró; vidhātuḥ–hogy megtegye; na–nem; anya–másik; upalakṣyaḥ–mások látták; padavīm–dicsőségét; prasādāt–a kegyéből; carāmi–vándorol; paśyan–látva; gata-vismayaḥ–kétség nélkül; atra–ebben a kérdésben.
FORDÍTÁS
Nem csodálkozom rajta, hiszen bejártam a világot, úgy, hogy senki sem ismert fel. Az Istenség Személyiségének tettei, melyek éppen olyanok, mint e halandó világ emberének tettei, másokat megtévesztenek, de kegyéből én ismerem nagyságát, s így boldog vagyok minden tekintetben.
MAGYARÁZAT
Vidura annak ellenére, hogy Dhṛtarāṣṭra öccse volt, mindenben különbözött tőle. Az Úr Kṛṣṇa kegyéből nem volt olyan ostoba, mint testvére, s így annak társasága nem tudta befolyásolni. Dhṛtarāṣṭra és materialista fiai saját hatalmukban bízva jogtalanul akartak uralkodni a világ fölött. Az Úr még biztatta is őket, s emiatt egyre jobban megzavarodtak. Vidura azonban az Úr őszinte odaadó szolgálatára vágyott, ezért teljesen meghódolt az Istenség Abszolút Személyisége előtt. Zarándokútja során szert tett erre a megvalósításra, s így megszabadult minden kétségtől. Egyáltalán nem sajnálta, hogy el kellett hagynia a családi fészket, mert most tapasztalhatta, hogy az Úr kegyétől függeni nagyobb szabadságot jelent, mint az otthon állítólagos szabadsága. Senkinek sem szabad az élet lemondott rendjébe lépnie addig, míg szilárd meggyőződésévé nem válik, hogy az Úr oltalmazza. Az életnek erről a szintjéről a Bhagavad-gītā azt mondja, abhayaṁ sattva-saṁśuddhiḥ (BG 16.1): valójában minden élőlény teljes mértékben az Úr kegyétől függ, de ha nincs a lét tiszta állapotában, ez a helyzete nem szilárdulhat meg. A függésnek ezt az állapotát sattva-saṁśuddhiḥnak, a lét megtisztulásának hívják, s hatása a félelemnélküliségben mutatkozik meg. Az Úr bhaktája, akit nārāyaṇa-parának neveznek, soha sem fél semmitől, mert mindig tudatában van annak a ténynek, hogy az Úr minden körülmények között védelmezi. Ezzel a meggyőződéssel Vidura egymagában vándorolt, s egyetlen barát vagy ellenség sem látta vagy ismerte föl. Így élvezte a szabad életet, s nem kötötte őt gúzsba a számtalan világi kötelesség.
Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa örök, gyönyörteli Śyāmasundara formájában személyesen jelen volt e halandó világban, azok, akik nem voltak tiszta bhaktái, nem ismerhették fel Őt, és nem ismerhették dicsőségét sem. Avajānanti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam (BG 9.11): Ő mindig megtéveszti az abhaktákat, a bhakták azonban mindig szemük előtt látják annak köszönhetően, hogy tiszta odaadó szolgálatot végeznek Neki.