HU/SB 3.10.30
30. VERS
- ataḥ paraṁ pravakṣyāmi
- vaṁśān manvantarāṇi ca
- evaṁ rajaḥ-plutaḥ sraṣṭā
- kalpādiṣv ātmabhūr hariḥ
- sṛjaty amogha-saṅkalpa
- ātmaivātmānam ātmanā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ–itt; param–utána; pravakṣyāmi–el fogom magyarázni; vaṁśān–leszármazottak; manvantarāṇi–a különféle Manuk megjelenése; ca–és; evam–így; rajaḥ-plutaḥ–a szenvedély kötőerejével eltöltve; sraṣṭā–a teremtő; kalpa-ādiṣu–különféle korszakokban; ātma-bhūḥ–a magától megjelenő; hariḥ–az Istenség Személyisége; sṛjati–teremti; amogha–csalhatatlan; saṅkalpaḥ–eltökéltség; ātmā eva–Ő maga; ātmānam–magát; ātmanā–saját energiája által.
FORDÍTÁS
Most Manu leszármazottjairól fogok beszélni. A teremtő, Brahmā, az Istenség Személyisége szenvedély kötőerejének inkarnációjaként, az Úr energiájának segítségével minden korszakban megteremti az univerzum ügyeit a szűnni nem akaró vágyakkal együtt.
MAGYARÁZAT
A kozmikus megnyilvánulás az Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan energiája egyikének a kiterjedése. A teremtő és a teremtett egyaránt ugyanabból a Legfelsőbb Igazságból erednek. Ahogyan a Bhāgavatam az elején kijelenti (SB 1.1.1): janmādy asya yataḥ.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének tizedik fejezetéhez, melynek címe: „A teremtés szakaszai”.