HU/SB 3.16.29
29. VERS
- bhagavān anugāv āha
- yātaṁ mā bhaiṣṭam astu śam
- brahma-tejaḥ samartho ’pi
- hantuṁ necche mataṁ tu me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; anugau–két szolgájának; āha–mondta; yātam–távozott erről a helyről; mā–ne legyen; bhaiṣṭam–félelem; astu–legyen; śam–boldogság; brahma–egy brāhmaṇának; tejaḥ–az átok; samarthaḥ–képes; api–még; hantum–megsemmisíteni; na icche–nem vágyik; matam–jóváhagyott; tu–ellenkezőleg; me–Általam.
FORDÍTÁS
Ekkor az Úr így szólt szolgáihoz, Jayához és Vijayához: Most menjetek utatokra, ám ne féljetek! Minden dicsőséget nektek! Noha vissza tudom verni a brāhmaṇák átkát, mégsem teszem. Ellenkezőleg: mindez jóváhagyásommal történik.
MAGYARÁZAT
Ahogy a 26. verssel kapcsolatban elmondtuk, minden az Úr jóváhagyásával történt. Rendes körülmények között nem történhetett volna meg, hogy a négy bölcs megharagudjon az ajtónállókra. A Legfelsőbb Úr is többet törődött volna két ajtónállójával, ezenkívül Vaikuṇṭháról sem tér vissza senki, ha egyszer ott megszületett. Mindez tehát az Úr terve volt, hogy előkészítse anyagi világbeli kedvteléseit. Ezért aztán csak annyit mond, hogy minden a jóváhagyásával történt. Másként nem történhetett volna meg, hogy a Vaikuṇṭha lakói visszatérjenek az anyagi világba csupán a brāhmaṇák átka miatt. Az Úr külön megáldja a „bűnösöket”: „Minden dicsőséget nektek!” Az a bhakta, akit az Úr a kegyébe fogad, sohasem eshet le. Ezt a következtetést vonhatjuk le az esetből.