HU/SB 3.16.32
32. VERS
- dvāḥsthāv ādiśya bhagavān
- vimāna-śreṇi-bhūṣaṇam
- sarvātiśayayā lakṣmyā
- juṣṭaṁ svaṁ dhiṣṇyam āviśat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dvāḥ-sthau–az ajtónállóknak; ādiśya–útbaigazítva őket; bhagavān–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vimāna-śreṇi-bhūṣaṇam–mindig a legkiválóbb repülők díszítik; sarva-atiśayayā–minden tekintetben rendkívül gazdag; lakṣmyā–fenség; juṣṭam–díszítve; svam–sajátja; dhiṣṇyam–birodalma; āviśat–visszatért.
FORDÍTÁS
Így szólt az Úr a Vaikuṇṭha-bolygó kapujában, majd visszatért hajlékára, ahol mennyei repülők hada, valamint mindent felülmúló gazdagság és pompa várt Rá.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből megtudhatjuk, hogy az események Vaikuṇṭhaloka bejáratánál történtek, azaz a bölcsek valójában nem voltak igazán a Vaikuṇṭhalokán, csak a kapuban álltak. Felmerülhet a kérdés: „Hogyan térhettek vissza az anyagi világba, ha eljutottak Vaikuṇṭhalokára?” Valójában azonban nem jutottak el oda, s ezért vissza kellett térniük. Számos hasonló esetről tudunk, amikor nagy yogīk és brāhmaṇák a yoga gyakorlásának eredményeképpen elhagyták ezt az anyagi világot, s eljutottak a Vaikuṇṭhalokára, mégsem maradhattak ott, vissza kellett térniük. Ez a vers megerősíti, hogy az Urat megannyi Vaikuṇṭha-léghajó vette körül, s arról is beszámol, hogy a Vaikuṇṭhalokát ragyogó gazdagság jellemzi, amely messze felülmúlja az anyagi világ ragyogását.
Minden élő teremtmény – beleértve a félisteneket is – Brahmātól születik, Brahmā pedig az Úr Viṣṇutól. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītā tizedik fejezetében kijelenti: ahaṁ sarvasya prabhavaḥ (BG 10.8) – az Úr Viṣṇu minden megnyilvánulás eredete az anyagi világban. Akik tudják, hogy az Úr Viṣṇu mindennek az eredete, akik ismerik a teremtés folyamatát, s akik megértik azt, hogy Viṣṇu, vagyis Kṛṣṇa minden élőlény imádatának középpontja, ők vaiṣṇavák, s Viṣṇut imádják. A védikus himnuszok ezt szintén megerősítik: oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az élet célja megérteni Viṣṇut. A Bhāgavatam máshol is megerősíti ezt. Az ostoba emberek nem tudják, hogy Viṣṇu az imádat legfőbb célja, ezért saját maguk hoznak létre ebben az anyagi világban olyan dolgokat, melyet imádhatnak, s ez leesésükhöz vezet.