HU/SB 3.17.16
16. VERS
- tāv ādi-daityau sahasā
- vyajyamānātma-pauruṣau
- vavṛdhāte ’śma-sāreṇa
- kāyenādri-patī iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tau—az a kettő; ādi-daityau—a démonok a teremtés kezdetén; sahasā—gyorsan; vyajyamāna—megnyilvánulva; ātma—saját; pauruṣau—rettenthetetlenség; vavṛdhāte—nőtt; aśma-sāreṇa—acélhoz hasonló; kāyena—testi vonásokkal; adri-patī—két hatalmas hegy; iva—mint.
FORDÍTÁS
E két démonon, akik az ősidőkben jelentek meg, hamarosan rendkívüli vonások mutatkoztak meg. Testük olyan volt, mint az acél, s akkorára nőttek, mint két hatalmas hegy.
MAGYARÁZAT
Kétféle ember van a világon: az egyiket démonnak, a másikat félistennek nevezik. A félistenek az emberi társadalom lelki felemelésével törődnek, míg a démonokat a testi és anyagi felemelkedés érdekli. A Dititől született két démon teste lassanként olyan erős lett, mint a vas, és olyan magasak voltak, hogy úgy tűnt, fejük a világűrig ér. Értékes ékszereket viseltek, és azt gondolták, ez jelenti a sikert az életben. A terv az volt, hogy Jaya és Vijaya, Vaikuṇṭha két ajtónállója szülessen meg az anyagi világban, ahol a bölcsek átka miatt azt a szerepet kellett játszaniuk, hogy mindig dühösek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Démoni természetüknek köszönhetően annyira feldühödtek, hogy nem törődtek az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Egyedül testi kényelmük és felemelkedésük érdekelte őket.