HU/SB 3.17: Hiranyaksa győzelme az univerzum fölött
3.17.1. vers: Śrī Maitreya így szólt: Amikor a félistenek, a felsőbb bolygók lakói megtudták Brahmātól — aki Viṣṇutól született —, hogy mi okozza a sötétséget, minden félelmük elszállt. Mindnyájan visszatértek saját bolygóikra.
3.17.2. vers: Az erényes hölgy, Diti attól tartott, hogy a méhében hordott gyermekek háborgatni fogják az isteneket, s férje is ezt jósolta. Kerek száz évig tartó terhesség után iker fiakat hozott a világra.
3.17.3. vers: A két démon születésekor a mennyei és földi, valamint a közöttük elhelyezkedő bolygókat számtalan félelmetes és rendkívüli természeti jelenség zavarta meg.
3.17.4. vers: A Földön a hegyeket földrengések rázták meg, s úgy tűnt, minden lángba borult. Számos baljós bolygó — például a Szaturnusz — tűnt fel üstökösök, hullócsillagok, villámok kíséretében.
3.17.5. vers: A szüntelenül süvítő, durva szél hatalmas fákat szaggatott ki gyökerestül. Hadserege viharokból állt, zászlai porfelhők voltak.
3.17.6. vers: A mennyekben a ragyogó égitesteket felhőtömegek takarták el, melyekből néha, mintha kacagnának, villámok csaptak elő. Minden sötétbe borult, semmit sem lehetett látni.
3.17.7. vers: A hatalmas hullámokat vető óceán hangosan jajveszékelt, mintha bánat gyötörné, s a benne élő lények között zűrzavar támadt. A folyók és tavak vizei is felkavarodtak, s elhervadtak a lótuszok.
3.17.8. vers: A nap- és holdfogyatkozáskor újra és újra ködgyűrűk jelentek meg a Nap és a Hold körül. A derült égből mennydörgés hallatszott, a hegyek barlangjaiból pedig szekerek zörgéséhez hasonlatos hangok törtek elő.
3.17.9. vers: A falvakban nősténysakálok üvöltöttek vészjóslóan, perzselő tüzet okádva szájukból. Hímjeik és a baglyok velük kiáltottak.
3.17.10. vers: Fejüket feltartva kutyák csaholtak szerte mindenhol, hol énekelve, hol vonítva.
3.17.11. vers: Ó, Vidura! A szamarak csordákban vágtattak fel-alá. Kemény patáikkal a földet kapálták, s vadul bőgtek.
3.17.12. vers: A szamarak bőgésétől megriadt madarak rikoltozva röppentek fel fészkükből, s a jószágok a tehénistállókban és az erdőkben, félelmükben elengedték vizeletüket és ürüléküket.
3.17.13. vers: A rémült tehenek tej helyett vért adtak, a felhőkből genny hullott, a templomokban könnyeztek az istenek másai, s fák dőltek ki széllökés nélkül.
3.17.14. vers: A baljós bolygók, például a Mars és a Szaturnusz fényesebben ragyogtak, s túlragyogták a kedvező bolygókat, a Merkurt, a Jupitert és a Vénuszt, valamint számos holdházat. A bolygók látszólag ellentétes pályára lépve összeütköztek egymással.
3.17.15. vers: A baljós idők ómenjei — ezek és mások — láttán Brahmā négy bölcs fiát kivéve, akik tudtak arról, hogy Jaya és Vijaya leestek, s megszülettek Diti fiaiként, mindenkit hatalmába kerített a félelem. Nem ismerték az előjelek mögött rejlő titkot, s azt gondolták, elérkezett az univerzum pusztulásának ideje.
3.17.16. vers: E két démonon, akik az ősidőkben jelentek meg, hamarosan rendkívüli vonások mutatkoztak meg. Testük olyan volt, mint az acél, s akkorára nőttek, mint két hatalmas hegy.
3.17.17. vers: Testük olyan hatalmasra nőtt, hogy arany koronáik csúcsa szinte az égig ért. Eltakarták a négy égtájat, s a föld minden lépésüknél megremegett. Karjaikat ragyogó karkötők díszítették, és amikor megálltak, úgy tűnt, hogy derekukkal, melyet a legkiválóbb, legcsodálatosabb övek ékesítettek, eltakarják a napot.
3.17.18. vers: Kaśyapa, a prajāpati, az élőlények teremtője nevet adott iker fiainak: Hiraṇyākṣának nevezte azt, aki először jött a világra, annak pedig, aki először fogant meg Ditiben, a Hiraṇyakaśipu nevet adta.
3.17.19. vers: Az idősebb gyermek, Hiraṇyakaśipu senki kezétől nem félte a halált a három világban, hiszen elnyerte az Úr Brahmā áldását. Áldása miatt büszke volt és felfuvalkodott, s mindhárom bolygórendszert uralma alá tudta hajtani.
3.17.20. vers: Öccse, Hiraṇyākṣa mindig készen állt, hogy cselekedeteivel elégedetté tegye bátyját. Vállára kapta buzogányát, s harci vágytól égve járta az univerzumot, hogy örömet szerezzen Hiraṇyakaśipunak.
3.17.21. vers: Hiraṇyākṣa indulatát nehéz volt megfékezni. Lábain arany bokaperecek csilingeltek, hatalmas virágfüzér ékesítette, óriási buzogánya pedig egyik vállán pihent.
3.17.22. vers: Elméjének és testének ereje, valamint az áldás, amit kapott, büszkévé tette. Nem félt, hogy bárki is halálát okozhatja, ezért semmi sem állhatott az útjában. Az isteneken ezért félelem lett úrrá, ha csak megpillantották, s elrejtőztek, ahogy a kígyók bújnak el Garuḍától rettegve.
3.17.23. vers: A daityák vezére nem találta Indrát és a többi félistent, akiket korábban megrészegített a hatalom, s amikor látta, hogy erejétől rettegve mindannyian elmenekültek, hangosan üvölteni kezdett.
3.17.24. vers: Amikor a hatalmas démon, aki olyan volt, mint egy dühös elefánt, visszatért a mennyek birodalmából, puszta kedvtelésből a félelmetesen háborgó, mély óceánba vetette magát.
3.17.25. vers: Amint az óceánba merült, a víziállatokat, Varuṇa seregét rettegés fogta el, s messzire menekültek. Hiraṇyākṣa így harc nélkül tündökölhetett tovább.
3.17.26. vers: Hosszú éveken át az óceánban vándorolva a hatalmas Hiraṇyākṣa vasbuzogányával újra és újra lesújtott a szél felkorbácsolta gigantikus hullámokra, majd elérte Vibhāvarīt, Varuṇa fővárosát.
3.17.27. vers: Vibhāvarī, Varuṇának, a vízi teremtmények urának, az univerzum alsóbb régiói őrének otthona, a démonok lakhelye. Hiraṇyākṣa itt Varuṇa lábaihoz borult, mint egy alacsony rangú ember, s hogy gúnyt űzzön belőle, mosolyogva így szólt: „Küzdj meg velem, ó, Legfelsőbb Úr!”
3.17.28. vers: Egy egész birodalomra viselsz gondot, s világhírű uralkodó vagy. Amikor egyszer szétzúztad a dölyfös és öntelt harcosok hatalmát, s legyőzted a világ összes daityáját és dānaváját, Rājasūya áldozatot mutattál be az Úrnak.
3.17.29. vers: A vizek imádott urát elöntötte a düh, amikor ellenfele, kinek önteltsége nem ismert határt, így gúnyt űzött belőle. Értelmével azonban megfékezte dühét, mely feltámadt benne, s így válaszolt: „Ó, kedvesem, én távol maradok minden csatától, hiszen öreg vagyok már a harchoz!”
3.17.30. vers: Olyan jártas vagy a háborúzásban, hogy a legősibb személyen, az Úr Viṣṇun kívül nem ismerek senki mást, aki elégedetté tudna tenni téged a harcban. Ezért ó, asurák legjobbja, fordulj Hozzá, akiről még az olyan hősök is elismerően szólnak, mint te magad!
3.17.31. vers: Varuṇa folytatta: Amikor találkozol Vele, nyomban megszabadulsz büszkeségedtől, s a csatatéren, kutyák között hajtod majd örök álomra fejed. Különféle inkarnációiban, például Varāhaként azért jelenik meg, hogy elpusztítsa a magadfajta bűnösöket, s hogy kegyével árassza el az erényeseket.