HU/SB 3.17.27
27. VERS
- tatropalabhyāsura-loka-pālakaṁ
- yādo-gaṇānām ṛṣabhaṁ pracetasam
- smayan pralabdhuṁ praṇipatya nīcavaj
- jagāda me dehy adhirāja saṁyugam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; upalabhya—elérve; asura-loka—azt a területet, ahol a démonok laknak; pālakam—az őr; yādaḥ-gaṇānām—a vízi teremtményeknek; ṛṣabham—az úr; pracetasam—Varuṇa; smayan—mosolyogva; pralabdhum—tréfából; praṇipatya—leborulva; nīca-vat—mint egy alacsony rangú ember; jagāda—mondta; me—nekem; dehi—adj; adhirāja—ó, hatalmas úr; saṁyugam—harc.
FORDÍTÁS
Vibhāvarī, Varuṇának, a vízi teremtmények urának, az univerzum alsóbb régiói őrének otthona, a démonok lakhelye. Hiraṇyākṣa itt Varuṇa lábaihoz borult, mint egy alacsony rangú ember, s hogy gúnyt űzzön belőle, mosolyogva így szólt: „Küzdj meg velem, ó, Legfelsőbb Úr!”
MAGYARÁZAT
A démonikus jellemű ember mindig szembeszáll másokkal, s mindig megpróbálja erőszakkal megszerezni mások tulajdonát. E versben láthatjuk, hogy Hiraṇyākṣán egytől egyig megmutatkoztak ezek a jellemzők: harcért könyörgött annál a személynél, aki nem vágyott a harcra.