HU/SB 3.23.50
50. VERS
- likhanty adho-mukhī bhūmiṁ
- padā nakha-maṇi-śriyā
- uvāca lalitāṁ vācaṁ
- nirudhyāśru-kalāṁ śanaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
likhantī—kapirgálva; adhaḥ-mukhī—lehajtott fejjel; bhūmim—a földet; padā—lábával; nakha—körmök; maṇi—mint a drágakő; śriyā—ragyogással; uvāca—beszélt; lalitām—elragadó; vācam—szavak; nirudhya—visszafojtva; aśru-kalām—könnyeket; śanaiḥ—lassan.
FORDÍTÁS
Megállt, s lábával, mely drágakőhöz hasonlatos körmeinek sugárzásától ragyogott, a földet kezdte kapirgálni. Lehajtott fejjel, lassú, mégis elbűvölő szavakkal beszélt, könnyeit visszafojtva.
MAGYARÁZAT
Devahūti olyan szép volt, hogy lábujjának körmei gyöngyökre hasonlítottak, s ahogy a földet kapirgálta, úgy tűnt, mintha gyöngyszemek szóródtak volna ott szét. Ha egy nő a lábával a földet kapirgálja, az annak a jele, hogy elméje nagyon zavart. Ezek a jelek gyakran megmutatkoztak a gopīkon is Kṛṣṇa előtt. Amikor a gopīk Kṛṣṇához siettek az éjszaka közepén, és Kṛṣṇa arra kérte őket, hogy térjenek vissza otthonaikba, a gopīk ugyanígy kapirgálták a földet, mert elméjük rendkívül zavart volt.