HU/SB 3.23.51
51. VERS
- devahūtir uvāca
- sarvaṁ tad bhagavān mahyam
- upovāha pratiśrutam
- athāpi me prapannāyā
- abhayaṁ dātum arhasi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devahūtiḥ—Devahūti; uvāca—mondta; sarvam—mind; tat—az; bhagavān—felséged; mahyam—nekem; upovāha—teljesült; pratiśrutam—ígért; atha api—mégis; me—nekem; prapannāyai—annak, aki meghódolt; abhayam—félelemnélküliség; dātum—adni; arhasi—megérdemled.
FORDÍTÁS
Śrī Devahūti így szólt: Uram! Teljesítetted mindazt, amit ígértél nekem. Mégis, mivel egy neked meghódolt lélek vagyok, félelemnélküliséggel is meg kell áldanod.
MAGYARÁZAT
Devahūti arra kérte férjét, hadd kérjen tőle valamit minden félelem nélkül. Mint feleség, férjének teljesen meghódolt lélek volt, s a férjre hárul az a felelősség, hogy áldásával megszabadítsa feleségét a félelemtől. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Éneke megemlíti, hogyan távolíthatja el a félelmet az ember mindazok szívéből, akikről gondoskodnia kell. Aki nem képes kiszabadulni a halál karmai közül, az nem ura saját magának, s az ilyen ember ne legyen lelki tanítómester, férj, rokon, apa, anya stb. Aki másokról gondoskodik, annak kötelessége, hogy megszabadítsa védenceit a félelemtől. Ahhoz, hogy valaki gondot viseljen másokra, vagyis apa, anya, lelki tanítómester, rokon vagy férj legyen, vállalnia kell a felelősséget, hogy a rábízottakat megszabadítja attól a rettegéssel teli helyzettől, melyet az anyagi lét jelent. Az anyagi lét örökké félelemmel és aggodalommal teli. Devahūti azt mondja: „Megadtál nekem minden anyagi kényelmet misztikus képességed révén, s mivel most arra készülsz, hogy távozz, utoljára még meg kell jutalmaznod, hogy megszabadulhassak ettől az anyagi, feltételekhez kötött élettől.”