HU/SB 3.23.53
53. VERS
- etāvatālaṁ kālena
- vyatikrāntena me prabho
- indriyārtha-prasaṅgena
- parityakta-parātmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etāvatā—annyira; alam—semmiért; kālena—idő; vyatikrāntena—eltelt; me—enyém; prabho—ó, uram; indriya-artha—érzékkielégítés; prasaṅgena—a belemerüléssel kapcsolatban; parityakta—nem törődve; para-ātmanaḥ—a Legfelsőbb Úrról szóló tudás.
FORDÍTÁS
Oly sok időt elvesztegettünk mostanáig az érzékkielégítéssel, a Legfelsőbb Úrról szóló tudomány művelésével azonban nem törődtünk.
MAGYARÁZAT
Az emberi élet az állati léttel ellentétben nem arra való, hogy olyan tettekre vesztegessük, amelyek az érzékeknek nyújtanak elégedettséget. Az állatok szünet nélkül azon fáradoznak, hogy elégedetté tegyék érzékeiket: esznek, alszanak, megvédik magukat és párzanak. Az emberi lényre azonban más tettek várnak, annak ellenére, hogy az anyagi test miatt szüksége van érzékkielégítésre, ahogyan azt a szabályozó elvek előírják. Devahūti valójában azt mondta férjének: „Mindeddig csak leányaink születtek, s az anyagi létet élveztük a légi palotában, az egész univerzumot bejárva. Ezeket az áldásokat a te kegyed tette lehetővé, de mind az érzékkielégítést szolgálták. Most tenned kell valamit a lelki fejlődésemért is!”