HU/SB 3.24.10
10. VERS
- bhagavantaṁ paraṁ brahma
- sattvenāṁśena śatru-han
- tattva-saṅkhyāna-vijñaptyai
- jātaṁ vidvān ajaḥ svarāṭ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavantam—az Úr; param—legfelsőbb; brahma—Brahman; sattvena—akinek léte szennyezetlen; aṁśena—egy teljes rész által; śatru-han—ó, ellenség elpusztítója, Vidura; tattva-saṅkhyāna—a huszonnégy anyagi elem filozófiája; vijñaptyai—hogy elmagyarázza; jātam—megjelent; vidvān—ismerve; ajaḥ—a születetlen (az Úr Brahmā); sva-rāṭ—független.
FORDÍTÁS
Maitreya folytatta: Ó, ellenség elpusztítója! A megszületetlen Úr Brahmā, aki szinte függetlenül tesz szert a tudásra, megértette, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének egy része, tiszta létének minőségében, megjelent Devahūti méhében, hogy elmagyarázza a sāṅkhya-yogának nevezett tudomány teljes rendszerét.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetében arról olvashatunk, hogy a Vedānta-sūtra szerkesztője Maga az Úr, s Ő a Vedānta-sūtra tökéletes ismerője. A sāṅkhya filozófiát szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége hozta létre, amikor Kapilaként megjelent. Van egy ál-Kapila, aki létrehozott egy sāṅkhya filozófiai rendszert, de Isten Kapila inkarnációja nem ez a Kapila. Kapila, Kardama Muni fia az Ő sāṅkhya filozófiarendszerében nagyon érthetően megmagyarázza nemcsak az anyagi, de a lelki világot is. Brahmā megértette ezt, mert ő svarāṭ, azaz majdnem független a tudásszerzésben. Azért nevezik így, mert nem járt semmilyen iskolába vagy egyetemre, hogy tanuljon, hanem mindent belülről sajátított el. Brahmā az első élő teremtmény az univerzumban, ezért nem volt senki, aki tanítsa; tanítója Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, aki minden élő teremtmény szívében ott lakozik. Közvetlenül a szívében lakozó Legfelsőbb Úrtól tett szert tudásra, ezért néha svarāṭnak és ajának is nevezik.
Egy másik fontos gondolatot is feltár ez a vers. Sattvenāṁśena: amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenik, Magával hozza mindazt, ami Vaikuṇṭhán körülveszi, ezért neve, formája, természete, környezete és kísérete mind a transzcendentális világhoz tartoznak. A valódi jóság a transzcendentális világban létezik; itt az anyagi világban a jóság minősége nem tiszta. Létezhet, de a szenvedély és a tudatlanság mindig beárnyékolja. A lelki világban a jóság tiszta minősége uralkodik, amelyet śuddha-sattvának, tiszta jóságnak neveznek. A śuddha-sattva másik neve vasudeva, mert Isten Vasudevától születik. Ennek egyik jelentése az, hogy amikor az ember tisztán a jóság minőségében állapodik meg, megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formáját, nevét, természetét, környezetét és kíséretét. Az aṁśena szó azt jelzi, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, Kapiladevaként jelent meg, mint részének a része. Isten vagy kalāként, vagy aṁśaként terjed ki. Aṁśa közvetlen kiterjedést jelent, kalā pedig a kiterjedés kiterjedése. Nincsen különbség a kiterjedés, a kiterjedés kiterjedése és Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége között, ahogy nincsen különbség két gyertya között sem, mégis azt a gyertyát tekintik az eredetinek, amellyel a többit meggyújtották. Kṛṣṇát ezért Parabrahmannak, az eredeti Istenségnek és minden ok okának nevezik.