HU/SB 3.24.27
27. VERS
- aho pāpacyamānānāṁ
- niraye svair amaṅgalaiḥ
- kālena bhūyasā nūnaṁ
- prasīdantīha devatāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho—ó; pāpacyamānānām—azokkal, akik nagyon szenvednek; niraye—a pokoli anyagi világban; svaiḥ—sajátjaik; amaṅgalaiḥ—bűnök által; kālena bhūyasā—hosszú idő után; nūnam—sőt; prasīdanti—elégedettek; iha—ebben a világban; devatāḥ—a félistenek.
FORDÍTÁS
Kardama Muni így szólt: Ó, hosszú idő után az univerzum félisteneit elégedetté tették a szenvedő lelkek, akik saját bűnös tetteik miatt az anyag kötelékeibe bonyolódtak!
MAGYARÁZAT
Ez az anyagi világ a szenvedés világa, s e szenvedést az ott élők, a feltételekhez között lelkek bűnei idézik elő. A szenvedést nem kívülről kapják, valójában ők maguk hozzák létre saját tetteikkel. Az erdőben a tűz magától lobban fel. Senki sem megy oda, hogy tüzet gyújtson; a különféle fák súrlódása következtében a tűz magától fellángol. Amikor az anyagi világ erdőtüzéből túlságosan nagy hő árad, a félistenek, beleértve magát Brahmāt is, aggodalmukban a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordulnak, s arra kérik, hogy segítsen. Akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll. Más szóval, tehát amikor a feltételekhez kötött lelkek szenvedései bánatot okoznak a félisteneknek, a félistenek az Úrhoz fordulnak, hogy enyhítsen szenvedésükön, s az Istenség Személyisége alászáll. Amikor az Úr alászáll, a félisteneket mind öröm tölti el. Kardama Muni ezért így szólt: „Az emberi szenvedések sok-sok esztendeje után a félistenek most mind elégedettek, mert megjelent Kapiladeva, az Istenség inkarnációja.”