HU/SB 3.25.20
20. VERS
- prasaṅgam ajaraṁ pāśam
- ātmanaḥ kavayo viduḥ
- sa eva sādhuṣu kṛto
- mokṣa-dvāram apāvṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prasaṅgam—ragaszkodás; ajaram—erős; pāśam—kötelék; ātmanaḥ—a léleknek; kavayaḥ—a művelt emberek; viduḥ—tudják; saḥ eva—ugyanaz; sādhuṣu—a bhaktáknak; kṛtaḥ—alkalmazva; mokṣa-dvāram—a felszabadulás kapuja; apāvṛtam—kinyílt.
FORDÍTÁS
Minden művelt ember jól tudja, hogy a szellemi lélek számára az anyaghoz való ragaszkodás a legerősebb kötelék. De ha ugyanez a ragaszkodás az önmegvalósított bhakták iránt nyilvánul meg, az megnyitja a felszabadulás kapuját.
MAGYARÁZAT
E vers világosan kijelenti, hogy a ragaszkodás egy bizonyos dologhoz kötöttséget eredményez a feltételekhez kötött életben, míg ha ugyanezt a ragaszkodást valami másra irányítjuk, megnyitja a felszabadulás kapuját. A ragaszkodást nem lehet elpusztítani; egyszerűen csak át kell alakítani. Az anyagi dolgokhoz való ragaszkodást anyagi tudatnak nevezik, a ragaszkodást Kṛṣṇához vagy bhaktájához pedig Kṛṣṇa-tudatnak. A ragaszkodás alapja tehát a tudat. A vers egyértelműen kijelenti, hogy amikor pusztán megtisztítjuk a tudatunkat, s anyagi tudatból Kṛṣṇa-tudatúvá tesszük, akkor elérjük a felszabadulást. Azon kijelentés ellenére, miszerint az embernek fel kell adnia a ragaszkodást, a vágyak nélküli állapot lehetetlen az élőlény számára. Az élőlénynek eredeti természetéhez tartozik, hogy ragaszkodjon valamihez. Megfigyelhetjük, hogy ha valakinek nincs kihez ragaszkodnia, ha nincsenek gyermekei, akkor a ragaszkodását kutyákra és macskákra irányítja. Ez azt mutatja, hogy a hajlamot a ragaszkodásra nem lehet megszüntetni, csupán a legjobb célt kell vele szolgálni. Az anyagi dolgok iránti ragaszkodásunk állandósítja feltételekhez kötött állapotunkat, de ha ugyanezt a ragaszkodást az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vagy bhaktájára irányítjuk, az a felszabadulás forrását jelenti.
Ez a vers azt javasolja, hogy ragaszkodásunkat irányítsuk az önmegvalósított bhaktákra, a sādhukra. Ki a sādhu? Egy sādhu nem egy közönséges ember sáfrányszínű lepelben vagy hosszú szakállal. A Bhagavad-gītā leírása szerint a sādhu rendíthetetlenül végzi az odaadó szolgálatot. Még ha valaki nem is követi az odaadó szolgálat szigorú szabályozó elveit, ha rendíthetetlen hite van Kṛṣṇában, a Legfelsőbb Személyben, sādhunak kell tekintenünk. Sādhur eva sa mantavyaḥ (BG 9.30). A sādhu az odaadó szolgálat szigorú követője. Ez a vers azt javasolja, hogy ha az ember meg akarja valósítani a Brahmant, a lelki tökéletességet, ragaszkodását a sādhura, vagyis a bhaktára kell irányítania. Az Úr Caitanya szintén megerősítette ezt. Lava-mātra sādhu-saṅge sarva-siddhi haya: ha az ember akár csak egy pillanatot eltölt egy sādhu társaságában, elérheti a tökéletességet.
A mahātmā a sādhu szinonimája. Azt mondják, egy mahātmānak, az Úr emelkedett bhaktájának végzett szolgálat dvāram āhur vimukteḥ, a felszabadulás fejedelmi útja. Mahat-sevāṁ dvāram āhur vimuktes tamo-dvāraṁ yoṣitāṁ saṅgi-saṅgam (SB 5.5.2). Ha egy materialistát szolgálunk, annak éppen ezzel ellentétes a hatása. Ha valaki egy durva materialista felfogású embert vagy olyasvalakit szolgál, aki csak az érzéki élvezettel törődik, az a pokol kapuját nyitja meg előtte. Ez a vers ugyanezt az elvet erősíti meg. A bhaktához való ragaszkodás nem más, mint ragaszkodás az Úr szolgálatához, hiszen ha az ember egy sādhuval társul, annak az eredménye az lesz, hogy a sādhu meg fogja tanítani neki, hogyan legyen az Úr bhaktája, imádója és őszinte szolgája. Ezek egy sādhu ajándékai. Ha egy sādhu társaságára vágyunk, nem várhatjuk, hogy arról tanítson, hogyan javítsunk anyagi világbeli helyzetünkön, hanem arról fog oktatni bennünket, hogyan vágjuk el az anyagi ragaszkodás szennyeződésének csomóját, s hogyan emelkedjünk magasabb szintre az odaadó szolgálatban. Ez az eredménye annak, ha valaki egy sādhu társaságában lehet. Kapila Muni elsőként azt tanítja meg, hogy a felszabadulás útja egy ilyen kapcsolattal kezdődik.