HU/SB 3.25.4
4. VERS
- sūta uvāca
- dvaipāyana-sakhas tv evaṁ
- maitreyo bhagavāṁs tathā
- prāhedaṁ viduraṁ prīta
- ānvīkṣikyāṁ pracoditaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī így szólt; dvaipāyana-sakhaḥ—Vyāsadeva barátja; tu—akkor; evam—így; maitreyaḥ—Maitreya; bhagavān—imádandó; tathā—ily módon; prāha—elmondta; idam—ezt; viduram—Vidurának; prītaḥ—elégedett lévén; ānvīkṣikyām—a transzcendentális tudásról; pracoditaḥ—kérdezték.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: A hatalmas bölcs, Maitreya, Vyāsadeva barátja volt. Vidura kérdése a transzcendentális tudást illetően fellelkesítette és elégedettséggel töltötte el, ezért beszélni kezdett.
MAGYARÁZAT
Amikor a kérdező és a beszélő egyaránt őszinték, kérdéseik és válaszaik nagy elégedettséget okoznak. Ebben a versben Sūta Gosvāmī Maitreyát hatalmas bölcsnek tekinti, ezért őt is bhagavānnak nevezi. Ezt a szót nemcsak az Istenség Legfelsőbb Személyisége esetében lehet alkalmazni, hanem bárki másnál is, aki majdnem olyan hatalmas, mint a Legfelsőbb Úr. Maitreyát Sūta Gosvāmī azért nevezi bhagavānnak, mert rendkívül fejlett lelki szinten állt; Dvaipāyana Vyāsadevának, az Úr irodalmi inkarnációjának barátja volt. Maitreyát nagyon elégedetté tették Vidura kérdései, mert azok egy őszinte, fejlett bhakta kérdései voltak, s nagy kedvet kapott tőlük arra, hogy válaszoljon. Amikor azonos gondolkodású bhakták transzcendentális témákról beszélnek, az elhangzó kérdések és válaszok mindig nagyon áldásosak és lelkesítőek.