HU/SB 3.27.7
7. VERS
- sarva-bhūta-samatvena
- nirvaireṇāprasaṅgataḥ
- brahmacaryeṇa maunena
- sva-dharmeṇa balīyasā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarva—minden; bhūta—élőlények; samatvena—egyenlőnek látva; nirvaireṇa—ellenségeskedés nélkül; aprasaṅgataḥ—bensőséges kapcsolatok nélkül; brahma-caryeṇa—a cölibátus által; maunena—némasággal; sva-dharmeṇa—az ember kötelességével; balīyasā—az eredmény felajánlásával.
FORDÍTÁS
Az odaadó szolgálatot gyakorolva az embernek minden élőlényt egyenlőnek kell látnia, nem szabad ellenségének tekintenie senkit sem, ugyanakkor bensőséges kapcsolatban sem állhat senkivel. Cölibátusban kell élnie, komolynak kell lennie, s el kell végeznie örök kötelességeit, az eredményt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felajánlva.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktája, aki komolyan végzi az odaadó szolgálatot, egyenlőnek lát minden élőlényt. Az élőlényeknek számtalan faja van, de egy bhakta nem a külsőt nézi; a lelket látja, aki a testben lakozik. Mivel minden lélek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves része, a bhakta nem lát közöttük különbséget. Ilyen egy művelt bhakta látásmódja. Ahogy azt a Bhagavad-gītā elmagyarázza, a művelt bölcs nem lát különbséget egy tanult brāhmaṇa, egy kutya, egy elefánt vagy egy tehén között, mert tudja, hogy a test csak a külső burok, s a lélek valójában a Legfelsőbb Úr szerves része. Egy bhakta nem ellenséges egyetlen élőlénnyel szemben sem, ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenkivel barátkozik. Ez tilos. Aprasaṅgataḥ azt jelenti, hogy az ember „ne legyen bensőséges kapcsolatban mindenkivel”. A bhakta odaadó szolgálatának végzésével törődik, ezért csupán bhaktákkal érintkezik, hogy egyre közelebb kerüljön céljához. Másokkal nem tart kapcsolatot, mert bár senkit sem tekint ellenségének, csak azokkal barátkozik, akik odaadó szolgálatot végeznek.
Egy bhaktának be kell tartania a cölibátus fogadalmát. A cölibátushoz nem szükséges, hogy az ember teljesen lemondjon a szexuális életről. A cölibátus fogadalma megengedi, hogy az ember a feleségével házaséletet éljen. A legjobb, ha teljesen elkerüljük a nemi élvezetet — ez nagyon kedvező. Másként a bhakta a vallásos elveket követve megházasodhat, s békésen élhet felesége mellett.
Egy bhakta ne beszéljen feleslegesen. Egy komoly bhaktának nincs ideje arra, hogy értelmetlen dolgokról beszéljen. Örökké a Kṛṣṇa-tudatban tevékenykedik, s amikor beszél, mindig Kṛṣṇáról beszél. Mauna némaságot jelent. Ez a némaság nem azt jelenti, hogy az ember egyáltalán ne beszéljen, hanem hogy ne beszéljen ostobaságokat. Beszéljen nagy lelkesedéssel Kṛṣṇáról. Fontos a sva-dharmeṇa szó is, melyet a vers megemlít: az ember kizárólag örök kötelességét végezze, azaz cselekedjen az Úr örök szolgájaként, Kṛṣṇa-tudatban. A következő szó, a balīyasā jelentése: „minden tett eredményét felajánlani az Istenség Legfelsőbb Személyiségének”. Egy bhakta nem saját érzékkielégítése érdekében cselekszik. Mindent, amit megkeres, mindent, amit megeszik és mindent, amit tesz, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlja fel, hogy örömet szerezzen Neki.